Igaz ez a mondás a barátságról?

Szerintetek igaz az, amit a barátságról szoktak mondani, hogy "Ha egy barátság véget ér, akkor az nem is volt igazi barátság" , vagy "Ha valaki megszakítja a barátságot, az soha nem is volt barát". Szerintem nem igaz. Az emberek változnak, természetes, hogy más-más életszakaszban más-más emberekkel jövünk ki jobban. Pl. nyolcosztályos gimibe jártam, volt egy lány, akitől 5.-től érettségiig, tehát 11-18 éves korunkig nagyon jó barátnők voltunk, padtársak voltunk, sulin kívül is sok közös program, vele éltem át az első bulikat, neki számoltam be az első randimról, ő adott tanácsokat az első szakításomnál, jól ismertük egymás családját, stb.... Érettségi után viszont elváltak az útjaink, ő kiköltözött a Kanadában élő rokonaihoz, én maradtam. Pár évig még tartottuk a kapcsolatot, ő évente 1-2 hazautazott, azon kívül leveleztünk, emaileztünk (akkor még a videochatet nem ismertük). De egy idő után egyre kevesebb lett a közös téma, nem voltak már közös ismerőseink, teljesen más életet éltünk. A személyiségünk is más irányba változott. Nyilván mindkettőnknek lett egy csomó új ismerőse, új barátságok alakultak. Egyre ritkábbak lettek a levélváltások, majd most ott tartunk, hogy évente párszor (szülinapok, karácsony...) írunk egymásnak pár sort, de hosszabb beszélgetés már nem alakul ki, nem tudok a magánéleti dolgairól, nem számolunk be egymásnak a problémáinkról. Személyesen 5 éve nem láttuk egymást. Most már értelemszerűen inkább csak az ismerőseim közé sorolnám a jelenlegi kapcsolatunk miatt, nem a barátaim közé. Nem vesztünk össze, nem volt nézeteltérés, most is egy szimpatikus, kedves, jószívű embernek tartom, de egyszerűen elhalványult a kapcsolat a távolság, és a közös élmények hiánya miatt.

Akkor ő soha nem volt a barátnőm? Ez nem volt igazi barátság, 8 éven keresztül...?

Vagy pl. nagypapám mesélt sokat a háborúban megélt éveiről. 2 évig szolgált a fronton, igaz nem harcoló katonaként, hanem egy tábori kórházban egyfajta adminisztrátorként. Volt két másik férfi, akikkel 2 éven állt együtt dolgoztak, együtt éltek egy sátorban, együtt élték át a háború borzalmait, szinte 0-24-ben minden percet együtt töltöttek. Azt mondta, se előtte, se utána nem érzett olyan szoros barátságot senki iránt, mint eziránt a két férfi iránt, mindent tudtak egymásról, egymást támogatva, együtt vészelték át ezt az időszakot. De aztán hazamehettek, ki-ki a saját városába, saját családjához, és egyszerűen megszakadt a kapcsolat. Talán még 1-2-szer találkoztak, és ennyi. Persze akkoriban internet sem volt, az meg nem volt túl jellemző, hogy családos, felnőtt férfiak egymással leveleztek volna.

Akkor az ő barátságuk sem lett volna igazi? Szerintem nagyon is az volt, csak éppen egy adott helyzetben, adott időpontban működhetett csak, de attól még valódi volt...

De nem is kell ilyen extrém példákat hozni (külföldre költözés, háború). Szerintem az is normális, ha egyszerűen egyes barátságok elhalványulnak, megszakadnak az évek során különböző okokból. Attól még barátságnak számít, ami előtte volt.

Nektek mi a véleményetek erről?