Mit gondoltok erről a barátságról? (Felnőttek elsősorban)

Hárman vagyunk “legjobb barátok”, 22, 23 és 25 évesek vagyunk. Az egész tinikorunkat együtt töltöttük, 14 éves korunk óta ismerjük egymást és bár mindhármunknak vannak más barátai is, mi hárman vagyunk az “egység”. Az évek alatt azonban csomó toxikus dolog volt, de úgy voltam vele, hogy oké, kamaszok vagyunk, kinőjük. Most huszonévesen kezdek rájönni, hogy én nem vagyok boldog ebben a barátságban. Ha valami konfliktus van kettejük között, akkor hirtelen én leszek mindkettőjüknek a legjobb barátnő, az IGAZI barát. Azonban amint kibékülnek, én már csak olyan harmadik keréknek érzem magam. Ha jóban vannak, teljesen másképp állnak hozzám, minden hibámat felnagyítanak, nem értenek meg stb. Ha ők éppen rosszban vannak, akkor érdekes módon egyből tökéletes leszek számukra. Ha én vagyok konfliktusban valamelyikükkel, akkor a 3. egyből azt gondolja, hogy az én hibám, béküljek ki stb. Lehet zavaros így leírva, de remélem érthető. Nem tudom velük megszakítani a barátságot, mert annyi emlékünk van együtt, hogy nem tudom elképzelni az életemet nélkülük. Próbáltam már megszakítani, de mindig az lett a vége, hogy visszataláltunk egymáshoz. Ti mit tennétek? Vagy ez normális dolog és más barátságok is így működnek?