Elso varva vart terhesseg missed ab-ba fulladt. Hogyan tovabb?

Tudom, mit érzel. Mi a baj azzal, ha vigasztalni akarnak?

Nekem sokat segített a feldolgozásban, hogy nagyon sok ismerős elmondta, hogy ő is átesett ezen. (Sajnos pár hónappal később két barátnőm is elvesztette a babáját félidős terhesen. 😞 Hozzájuk képest szerencsés vagyok.)

Két missed ab után elkezdtem kutatni a probléma után. Elsőnél még a doki is azt mondta, hogy előfordul, ok nélkül is. (Volt màr két gyerek két egészséges terhességből, tehát lehet gyerekem, ez biztos.) Sajnos az állam csak a harmadik után tàmogatja a kivizsgálást.

A harmadik próbálkozás sikeres lett, egyszerű progeszteron pótlás megoldotta a gondot. Egészséges kisfiunk született.

Nálunk is így volt. Nekem jól esett volna, ha vígasztalnak, ehelyett mindenki csak legyintett, hogy ennek így kellett történnie meg, hogy más is veszített már el babát.

Szerintem sajnos nagyon is sokan tudják, hogy mit érzel át, csak Magyarországon tabu a vetélésről beszélni, így sokan megtartják maguknak azt a titkot, hogy ők is elveszítettek valaki.

Hogyan tovább? Gyászoljátok meg, engedjétek el és ha túl vagytok a nehezén, akkor meg kezdjetek el újra próbálkozni.

Nincs olyan no aki ne vetelne el koraterhesen, egyszer vagy ketszer eleteben, akar ugy hogy nem tud rola. Ez benne van a pakliban, nekem is volt harom regebben, most meg mar hamarosan erkezik a 3. baba. Ez nem jelent semmit, nem szakad ossze a vilag. Ez az egesz fogantatas anyira egy bonyolult osszehangolt rendszeren mulik es az egesz terhesseg, hogy mindennek tokeletesnek kell lennie ahhoz, hogy vegul egeszsegesen megszulessen a baba. Minden rendszerben akadnak neha hibak, a bonyolultabbakba mint amilyen ez is, meg rizikosabb es valoszinubb hogy valami nem lesz oke. Nem feltetlen hogy lesz, de az egesz bonyolultsaga adja hogy lehet.

Ha felidosen vagy mar nagyobb terhessegben tortent az kicsit mar masabb dolog, ott az okok is masabbak, arrol nem beszelve hogy ott mar meg kell szulni a babat. Az nagyon sajnalatos es szomoru.

Nem tudom nalad melyik tortent, de ha az elso eset akkor azert nem kene ennyire osszezuhanni, vart baba es hasonlok, de a termeszet szelektal a te erdekedben is. Tenyleg nem erzeketlensegbol de ha ezen ennyire besokkolsz, akkor mi lenne veled valodi tragedianal?

Massal kapcsolatban volt hogy en is feltettem ezt a kerdest egyszer,”miert pont en?” Es a valaszolo nagyobb problemaval szembesitett, azzal ami neki volt, egybol elszegyeltem magam. Azota pedig sokszor gondolok arra hogy ha onsajnalatba merulnek, hogy masnak sokkal rosszabb, ezek megoldhato, valtoztathato dolgok igy vagy ugy, de nem vegzetesen elrendeltetett (pl. akkor soha nem lehet gyereked).

Lehet fura de egy csomoszor eszembe jut, nem tudom miert hogy mi lenne ha elvesztenem a csaladomat (ferjem, gyerekeim), iszonyatosan frusztral es szorongas kap el, nah az lenne az igazi tragedia es az epp aktualis problemam egybol nem tunik akkoranak plane ami valtoztathato. Es aztan belegondolok hogy masnal ez meg is tortenik sajnos... tehat sok problemank nem problema, vagy legalabbis nem akkora mint amekkoranak gondoljuk, amig nem tortenik valami igazan tragikus...

Nem leszolni akarlak, epitoleg akartam irni, de egyenlore ez meg csak az elso terhesseged volt, messzemeno kovetkezteteseket nem lehet levonni ebbol, es azt se jelenti hogy nem lehet gyereked. Menni kell tovabb mert az onsajnalat, depresszio nem segit, csak meg kesobb ersz el ahhoz a celhoz amit szeretnel.

Kitartas!

Nekem ugyan nem az első terhességem, hanem a 3. végződött missed ab-bal. Hidd el, azt sem könnyebb feldolgozni, hogy 2 egészséges gyerek után egy nem marad meg. Engem senki sem vígasztalt, még a férjem sem tudta, hogy igazán mit mondjon, így magamban zártam le a dolgot. Kibőgtem magam, aztán megpróbáltam tovább lépni.

Nálunk anyukám részéről nagymamámig visszamenőleg mindenki veszített el babát (anyukám 6 hónaposan, keresztanyám 7 hónaposan, a nagynéném pedig ikreket születéskor - az egyik halva született, a másik 1 napot élt; nagymamám pedig szintén ikreket 7-8 hónap körül). Ezzel vígasztaltam magam, hogy nekem szerencsére nem kellett ezt átélnem, hanem 10 hetesen megműtöttek. Rá 3 hónapra unokatesóm is ugyanígy járt, őt a 9. héten műtötték.

Gyászold meg! Jól sírd ki magad. Aztán ne magadat vádold, hogy de miért én, hanem próbáld meg elengedni. Egy biztos, terhes tudsz lenni. Ha letelik az orvos által meghatározott idő, akkor pedig mindent bele.

Első terhességemre 7 évet vártunk. Többedik lombikkal sikerült így is. Ikreket vártam. Egészségesek voltak, panaszmentes volt a terhességem, szépen mocorogtak, egy csoda volt Őket érezni. Aztán a 20. héten elvetéltem méhnyak elégtelenség miatt...

Tudom, mit érzel; de hidd el, van egy missed ab-nál rosszabb is... El kell gyászolni, de süppedj bele túlságosan, mert változtatni úgysem tudsz semmin. A 'miért'-ekre sem fog válasz érkezni. Előre kell nézni! Ő nem a ti gyereketek volt. Gondolj arra, hogy egy másik út végén viszont már nagyon vár rátok, és te mielőbb oda akarsz érni hozzá.

Nekem azóta van egy kislányom. Nem feledteti az ikreket, de minden nap egy csoda Vele! Ha előre tudnám, hogy ugyanezt a hosszú, nehéz és fájdalmas utat kéne bejárnom érte akkor is végig csinálnám, mert mindenért kárpótolt bőségesen...

A fájdalom, a sok kudarc pedig idővel élettapasztalattá szelídült; megtapasztaltam általuk, hogy sokkal erősebb vagyok, mint azt valaha is hittem...

Igen, ez a kulcs ilyenkor egy babához: erősnek kell lenni!

Sajnálom, hogy neked is át kell ezen menni. Igaz nekem a 3. babám lett volna, de ugyanúgy fáj. 1,5 hete volt a missed ab., még mindig nagyon nehéz 😭😭😭

Azt mondják az idő segít. Lehet, de most nagyon lassan telik. Nekem úgy érzem akkor fog enyhülni a fájdalmam, ha újra teherbe esek. Addig viszont várok türelmesen és a már meglévő gyerekeimre koncentrálok.

Próbáld meg valamivel lekötni a figyelmed. Új hobbi vagy valami hasonló. Kitartást és gyors lelki felépülést kívánok!