Hogyan állt hozzá a vetélésetekhez a család?

Közlöd velük, hogy álljanak le a témával, mert téged zavar.

LEgközelebb meg nem mondod el nekik ilyen hamar.

Nekem anyukámnak is volt, tudta, min megyek át, így ő akkor nagy segítség volt lelkileg. A tesóm fiatalabb nálam 3 évvel, ő még nem tart itt.

A nővéred egy primitív, bunkó paraszt, ezt szebben nem lehet megfogalmazni. Járhatott volna így ő is. Anyád se százas, idegesítsenek még jobban, másra sincs szükséged...

Ha ennyire ilyenek, én bizony kíméletlenül elküldeném a pitsába őket a következő kirohanáskor, és szerintem kerülném is őket egy ideig. A te lelki világod most fontosabb, és ők beletaposnak állandóan.

Egyébként fel a fejjel, az első nekem is egy missed ab lett, aztán lett egy csodás lányom, most pedig ismét terhes vagyok. Még picike, 7 hetes, de ver a szíve, és eddig rendben van, bízom benne, hogy így is marad. Drukkolok neked is :)

És még annyit: a legtöbb ilyen korai vetélés ellen nem lehet semmit tenni, ez a "természetes kiválasztódás". (Bocs, ha hülyén hangzik, tényleg nem megbántani akarlak, csak ez így van objektíven nézve.)

Nem egyszerü tudomásul venni, de ennek megvan a biológiai oka. Legközelebb remélhetöleg több szerencséd lesz a terhességgel!

A férjem befordult, magát hibáztatta (épp külföldön volt). Nagyon sok beszélgetés kellett ahhoz, hogy minden a régi legyen közöttünk.

A szüleim sajnálták és anyukámmal sokat tudtam róla beszélni.

Apósom nem reagált, hidegen hagyta, anyósom viszont sokszor mondott olyat, ami nagyon rosszul esett. Pl ne hisztizzek, nen olyan nagy durranás. Mindig a sógornőmet hozta fel, hogy ő meg most diagnosztizálta magát laktóz érzékenységgel (azért mert büdöset pukizik) és hogy az sokkal rosszabb, mint az én dolgom. Vetélés után 2 hónappal már kiabált velünk, hogy mi vagyunk a hibásak, hogy neki nincs unokája, mert mi nem is akarunk, mert a szomazéd Mariskának is összejött, csak nekünk nem, meg hogy ő nemsokára meg fog halni (makk egészséges, 55 éves) és a mi hibánk, amiért nem láthatja az unokáját. Azóta lassan 1 év telt el, de 2-szer találkoztunk, de néha még azt is soknak tartom.

Nővérednek innen üzenem, hogy nagyon gyökér.Hogy hibaztathat pont ő a 3 gyerek után mikor tudja, hogy mennyi buktató lehet..Neki szerencséje volt tegye össze a kezét és adjon hálát téged meg inkább biztasson ne kritizálni.

Anyukád is rosszul próbál sajnálni.Azzal, hogy beléd magyarázza, hogy majd egy egészséges terhességed se lesz pont nem segít.

Kérd meg őket kerüljék a témát.Ha nem megy és ha megoldható te kerüld őket.

A vetélés nem a te hibád.Lesz terhességed amiből megszületik a babatok.Ne hagyd hogy lehuzzanak és görcsöket tegyenek beléd az ilyen rossz gondolatokkal.Minden jót kívánok!

Először is tudatosítsd magadban, hogy egyiküknek sincs igaza. Ez nem a te hibád. Sok baba nem marad meg, több, mint gondolná az ember. Ennek egészségügyi oka van, nem veled van a baj.

A válaszom pedig, mindkettőt el kéne küldened a bánatos pi...! A nővéred primitív és buta, anyukád meg inkább ne is formálna véleményt. Ha jót nem mondanak, rosszat nem kell.