Ha olyan nagy áldás egy down-szindrómás gyerek, akkor miért nem akar minden család örökbefogadni egyet? Vagy miért nincsenek tudományos kísérletek arra, hogy mesterségesen tudják down-szindrómássá tenni a fejlődő magzatot az anyaméhben?

Mert egyszerűbb hazudni és leplezni,mint beismerni a valósàgot.

Természetesen,ha benne vagy a helyzetben,akkor màr ahhoz viszonyítasz..És tuti,hogy nagyon édesek,mint màs gyerekek,de mégiscsak betegek.Legnagyobb csapàs a beteg gyerek.Pl.amit Sz.D.csinàl az gyomorforgató,szerintem.

Ebbe belelovallják magukat a szülők,mert nem tehetnek mást. Kicsit beleőrülnek.

Egy Down szindrómás ember lehet nagyon súlyos állapotú is! Fizikailag,szellemileg,értelmile egyaránt! Nem csak enyhe,de súlyos fogyatékos is van köztük. Esetlegesen agresszív is. De ezt érdekes módon,sosem olvasom/hallom sehol!

Mindenhol csak az èppenhogydownszindrómás gyerekeket látni.

Mert aki benne van, annak valami kell hogy el tudja viselni.

Meg az is ott van, hogy mivel egyértelmű hogy egy beteg gyerek nehézségekkel jár, fogyatékosságról mindenkinek negatív érzései vannak, ezért azok akik érintettek próbálnak ellensúlyozni, vagy megmutatni, hogy egy beteg gyerek is lehet értékes, tud szeretetet adni esetleg.

De nyilvánvaló, hogy egy egészségeshez képest, a beteg gyerek nevelése/gondozása sokkal megterhelőbb a szülőknek mindenféle értelemben.

Meg nyilván a betegségnek több fokozata lehet és nem minden down szindrómás egyforma. De a súlyos állapotúakkal nem lehet filmet forgatni meg semmi hasonlót, így valóban az jön le mintha egy enyhébb dolognak próbálnák bemutatni.

Lehet, hogy valakinek áldás, de sokszor nem az. Tisztelem és nagyon erősnek tartom azt aki egy beteg gyereket nevel.

Sajnos a családban is volt hasonló, az anyuka kezei között aludt el örökre a kisbaba :(

Szörnyű, borzalmas ha egy gyermek beteg.