Egy itteni kérdés alapján vetődött fel bennem ez a kérdés, ti mit tennétek ebben az esetben?

Ha lenne 3 egészséges gyerekem,és már szűkösen lennénk anyagilag,akkor mindent elkövetnék,hogy ne legyen negyedik gyerek.Ha mégis besikerül,elgondolkoznék az abortuszon.

Különben a többi gyerekednek hogy magyaráznád a beteg gyerek elhelyezését? a tesód selejt ezért meg ezért?És ha balesetetek lenne és az addig egészséges gyerekedből lenne selejt?őt is elpaterolod?

Én extrán védekeznék,hogy ne legyen negyedik gyerek(egészséges sem).

" hogy te tonkre tenned e a gyereked eletet egy masik gyereked miatt"

Nem tenné tönkre az egészségese gyereket az, hogy az anyja nem kukázza a beteget. Sőt! Sokat tanulna belőle. Lehet hogy kevesebb vaj lesz a kenyéren, egyszerűbb mobil a tenyéren, de

NEM tenné tönkre a testvért.

Emberségben növekedne az egész család.

Kezdjük azzal, hogy ha már lenne három gyerekem akkor igyekeznék nem összehozni egy negyediket. Egészségeset sem. De ha mégis lennék ilyen szerencsétlen akkor az egészséges esetében is felmerülne az abortusz de esetleg ahol 3 jóllakik ott 4 is jól fog elven megtartanám.

Ha beteg lenne akkor akkor sem tartanám meg ha elsőnek, másodiknak vagy bárhanyadiknak születne. Én nem óhajtom alárendelni az életem egy fogyatékkal élőnek, a gyerekemnek sem szeretnék ilyen nyomorult életet és azt sem szeretném hogy ha valami történik velem akkor a testvérei vagy a család nyakába legyen varrva és bárki szenvedjen azért mert én úgy döntöttem élnie kell egy olyan élőlénynek aki soha nem lesz önálló. Sokszor még egy kutya elhelyezése is gondot okoz ilyen esetekben nem hogy egy speciális igényű, nagy anyagi vonzattal járó emberé.

Értelek én, de ha egyszer ez a tragédia lett, nem megoldás a kuka. Az anya élete rámegy, ez így van. De anya marad, nem kukázó -ezt az anyák érzeni szokták, hogy ezt kell tenniük.

A testvér meg nem tudom, hogy morálisan hogy tudná rendezni magában, hogy a tandíját egy ember kukázása árán szerezte meg.

"A lány pipa" - alja egy pipalány ez, nem ember.

Mi 2en voltunk tesók mikor megszületett a beteg öcsénk.

Ne haragudj de az aki azt mondja egy beteg gyerekre/emberre hogy selejt azzal találkoznék személyesen!

Na szóval megvolt mindenünk. Saját ház,kocsi nyaralgatások.

Aztán 4 hónaposan kiderült hogy örökre másra vagyis ránk lesz utalva.

3 hónapos baba szintjén megrekedt.

Anyukámék eladták a házukat.

Mamámhoz költöztünk.

Apa dolgozott anya otthon az öcsémmel vagy kórházban.

Mama segített velünk.suli,kaja stb.

Ennek 18 éve már.

Anyukám a mai napig 24órába ápolja!

De egyetlen egyszer sem fordult meg a fejemben hogy az öcsém miatt kimaradt valami az életünkből.

Vagy hogy miatta nem tudtak a szüleim mondjuk házat venni nekem.

Aki így gondolkozik az emberiség szégyene!

Az állatokbam több szeretet van mint az ilyenekben!