Egy itteni kérdés alapján vetődött fel bennem ez a kérdés, ti mit tennétek ebben az esetben?

Privát levelet kaptam asszonypajtitól hogy állatok is a selejt kölyköket nem nevelik,kilökik a fészekből stb.

Köszönöm a felvilágosítást,ezek szerint itt sokan állatnak érzik magukat!

Gratulálok!

A legnagyobb szívás ebben, hogy az ember kifizethet vagyonokat arra hogy fejlessze, kezelésekre hurcolja a fogyatékkal élőt de kb. semmit nem érnek el ezzel legtöbb esetben. Maximum szinten tartják vagy á helyett a végére ki tudják nyögni azt is hogy űá. Sok konduktor ismerősöm van ami egy nagyon szép dolog de igazán nagy sikersztorit még sehonnan sem hallottam (persze kinek mi számít annak). Én nem azt mondom hogy ha ilyen helyzetbe kerülnék akkor nem hordanám ilyenekre de ha arról lenne szó hogy az értelmes gyerekem vigye-e valamire vagy a fogyatékos á helyet űázzon vagy képes legyen egyedül megemelni a lábát akkor nem lenne kérdés melyiket finanszíroznám ha csak az egyikre futja. Főleg hogy az a szerencsétlen fogja gondját viselni az egyedül életképtelen testvérének ha egyszer én már nem leszek és nem árt ha lesz miből mert az intézet sincs ingyen...

Mindezek mellett ez egy szörnyű tragédia amiben mivel még nem volt részem fogalmam sincs hogy reagálnám le ill. az is megint más amikor olyan betegségről van szó ami dokumentáltan felhozható egy olyan szintre fejlesztéssel hogy legalább önálló létezésre képes legyen.

,,csak tudod akiben van szív az nem az iskolája miatt fog aggodni [...]"

Én ezzel nem értek egyet. Szerintem nem csak a két véglet van, hogy gyűlölködöm, irigykedem vagy kénysze

Elküldtem előbb,bocsánat... Szóval:

,,csak tudod akiben van szív az nem az iskolája miatt fog aggodni [...]"

Én ezzel nem értek egyet. Szerintem nem csak a két véglet van, hogy gyűlölködöm, irigykedem vagy szeretek és kényszeresen feláldozok mindent a testvéremért, csak mert ő beteg. Lehet aggódni érte, lehet szeretni, lehet gondoskodni róla, de emellett az ember aggódjon a jövője miatt, gondozza, alapozza meg a saját életét, szeresse önmagát és a beteg testvérét is. Ők két különálló ember, természetes, hogy az egészséges aggódik az iskolája miatt, ami egyébként megfogja alapozni a jövőjét. A jövőben pedig így vagy úgy, de neki kell majd gondoskodni a beteg testvérről, arra pedig jó, ha van pénze.

Valószínűleg én is intézetbe adnám a gyereket, ahol megkap mindent, amit mi nem tudnánk megadni neki. Emellett látogatnánk is, velünk is töltene időt, és a nagyobb gyerekek is megtudnák alapozni a jövőjüket.

Félre értetettek!

A beteg tesom mellett minket ki iskoláztattak becsülettel felneveltek!hál Istennek apum vállalkozása megy,elbírja egyedül is.

Nem hagytuk ott a sulit!

Én arról beszélek hogy bármilyen is a tesónk ő akkor is a mi tesónk!és élete végéig ha már a szüleink nem lesznek mi akkor is vigyázni fogunk rá,ápoljuk igényeinek megfelelően.

Hál Istennek ebben a férjem is partner 100%ig!

Csak köztünk a legjobb neki,nem bíznánk még egy napot sem senkire.

És ettől függetlenül az én gyerekeim is iskolázottak lesznek,semmiben nem szendvednek hiányt majd!

Na és ez a külömbség ember és ember között!

Először is csak annyi gyereket vállalok, amennyit ah anyagi körülményeim engednek, tehát eleve nem nélkülöznék, nem lennének anyagi problémáim. Ha valami miatt mégis odajutnánk, nem vállalnánk meg egy gyereket. Fogamzásgátlás is létezik a mai világban, baleset esetére pedib ott az abortusz. Ha úgy döntöttem,hogy mégis bevállalom a negyedik gyereket, akkor evidens, hogy mindent megteszek érte is.

Az, hogy a gyerek betegen születik, tragédia. Az állapotától tennem függővé a jövőjét: mi segít neki jobban, az, ha otthon családban nevelkedik, vagy szaksegitseg kell. Önmagában azert, mert mondjuk állandó felügyeletet igényel, vagy sokba kerül a fejlesztése, nem jutna eszembe otthonba adni. Ha fizikailag vagy mentálisan veszelyt jelentene bárkire a családban, akkor igen, menne otthonba. Ha viszont bármelyik gyerek azt hozna fel, hogy anyagilag a sérült gyerek miatt kevesebb jut neki, már szedhetne is a sátorfáját, és mehetne amerre lát.