Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Vetélés, missed ab » Ti megnéztétek halott magzatot...

Ti megnéztétek halott magzatotokat? Engedték az orvosok?

Figyelt kérdés

Elnézést, ha kicsit felkavaró a kérdésem.

Mi nem néztük meg (22 hetes volt), kicsit már bánom. :( A szülésznők nagyon figyeltek, hogy ne lássuk meg, ahogy kinyomtam, már vitték is. Mondjuk féltünk a látványtól, mert sajnos ödémás lett a baba. A 18. héten látott UH vizsgálat képeit őrzöm az emlékeimben (sajnos kép nincs róla, csak az emlék).


2014. okt. 25. 12:48
1 2
 1/20 anonim ***** válasza:
100%
Most úgy érzem, igen, megnézném, de én még nem voltam ilyen helyzetben. Teljesen természetes, hogy így éreztél akkor és ott. Ne gondolkodj azon, hogy "mi lett volna, ha". Biztosan a feldolgozási folyamat része ez is, hogy gondolsz rá, de őrizd meg emlékedben azt, hogy milyen volt. Őszinte részvétem!
2014. okt. 25. 13:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/20 anonim ***** válasza:
80%

Nem voltam ilyen helyzetben és remélem nem is leszek.

De én is természetesnek tartom, hogy foglalkoztat és biztos elkísér életed végéig hiszen a múltad része, tele voltatok élénnyel, reménnyel, már a mozgást is érezted. Nem hinném, hogy van jó döntés ilyen esetben. Szeritnem ha a szülésznők úgy csinálták, hogy semmiképpen ne lásd lehet jobb is így,biztos vagyok benne, hogy helyesen tudják megítélni mi az amit lehet és mi az amit nem. Ettől még nem azt jeleni eldobtad magadtól vagy bármi és rossz ember lennél. Egyszerűen, így talán "szebb" ha lehet így mondani emléked marad róla, mint ha látod a testét ami lehet nagyon felkavart volna. Biztos nem véletlenül indulb be a szülés vagy indították, szóval biztos nem véletlenül nem maradt meg, így lehet az a látvány nagyon rossz lett volna.

Reméljük minél előbb terhes leszel és minden rendben lesz! Bár szerintme nem fogja feledtettni és szeritnem nem is kell, de talán már halványulnak majd az emlékek, megtanulsz együtt élni ezzel az eseménnyel. Feldolgozod magadban. És a babádnak is jobb, hiszen biztos nem volt életképes.

Hihetetlen erő lehetett benned, hogy megszülted és sajnos szomorú vége lett........ :( Nem tudom hogy tudtam volna végigcsinálni úgy hogy nincs eredmény.

2014. okt. 25. 15:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/20 anonim ***** válasza:
100%
Én 32 hetes babámat veszítettem el. Dönthettem, és azt választottam hogy nem nézem meg. Elmondhatatlanul bánom!
2014. okt. 25. 15:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/20 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat! Igen, a szülésznők biztos jót akartak és csak engem/minket megkímélni a látvány miatt. 2 nappal korábban tudtam meg, hogy meghalt a babánk és az ultrahangos nő már akkor is azt mondta, hogy inkább ne nézzem meg a monitort. :( Nyilván 2 nappal később, amikor megszültem, még rosszabb is lehetett a látvány, hiszen 2 napig ott volt bennem, halottan. :( Most viszont olyan rossz érzés tört rám, úgy érzem, hogy rossz anya vagyok, mert meg sem néztem a kis testét. Pedig nem arról van szó, hogy nem voltam rá kíváncsi, csak így is elég volt ezt az egészet átélni, végig csinálni. :(
2014. okt. 25. 16:19
 5/20 anonim ***** válasza:
100%
Pontosan én is így éreztem/érzek. Hogy én, a saját anyja, az egyetlen olyan, aki szerette és lehetősége lett volna megnézni, nem tettem. Ő beteg volt, szemmel láthatóan is, talán jobb így, egészséges babaként gondolok Rá. Legalább is ezzel győzködöm magam, mást nem tehetek már. Döntöttem akkor.
2014. okt. 25. 17:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/20 anonim ***** válasza:
100%

Szia!Nem néztem meg. 20 hetes volt, egészséges. Akkor és ott nem gondoltam, nem akartam nem bírtam megnézni. A szülésznő és az orvos nem is kérdezték, hogy meg akarnám-e nézni, úgy gondolom azért mert nem akarták hogy megnézzem. Sőt, valahogy úgy alakult, hogy mintha lefogta volna valaki a szemem, hogy ne is nézzek oda, végig csukva voltak a szemeim. Így az emlékeimben most úgy él, mint a babám a monitorról. ("Sajnos" így is van neve és van arca is.) Nem őriztünk meg egyetlen uh képet sem. És jó így. Így is nagyon nehéz elengedni. Én egy dolgot bánok: hogy nem kértem ki a kis testét és nem temettem el. Ezt nagyon nehezen dolgozom fel, mert úgy érzem el kellett volna temetnem. Engem ezzel kapcsolatban mardos a lelkiismeret, hogy édesanyjaként ez lehetett volna az egyetlen, amelyet meg kellett volna tennem érte. Nekem ez nagyon nehéz.

Szerintem békélj meg abban, hogy nem láttad. Így is nehéz feldolgozni, így is nehéz elengedni. Hát még ha látsz valami olyat is, amely aztán folyamatosan kísértene utána. Szerintem ha így alakult az nem véletlen volt, nem akartak Téged kitenni annak a látványnak. Lesz még szép egészséges Babád biztosan. Őt viszont próbáld elengedni... én is ezen vagyok.

2014. okt. 25. 22:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/20 anonim ***** válasza:
87%
Utolsó válaszoló! Nem a temetésen múlik a gyász. Nagyon szeretted őt, a lelkét őrizd a szívedben, más nem számít! Ő nem abban a testben van, hanem a szívedben!Oda költözött, ott van mindig veled,ott az ő helye, hidd el nekem!
2014. okt. 26. 10:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/20 A kérdező kommentje:
Kedves Utolsó, igazad van, valóban nem a temetésen múlik! Én is őrzöm a kislányunk emlékét a szívemben és a lelkemben. Viszont annak nagyon örülök, hogy mi mégis elhamvasztattuk. Először nem is gondoltunk rá, hogy kellene, utána belegondoltam, hogy az én 22 hetes kislányom összekerül más szervekkel, szövetekkel és egészségügyi hulladék lesz belőle. Na, ezt nem akartam. Nem foglalkoztam vele, hogy mit gondol az orvos, vagy más ember, Ő a kislányunk. Mi a patológiáról kikértük a testét, vagyis megbíztunk egy temetkezési vállalkozót, akinek kiadták a vizsgálat után. Elhamvasztották és megkaptuk. Itt van velünk, együtt vagyunk, és így könnyebb a lelkemnek.
2014. okt. 26. 11:52
 9/20 A kérdező kommentje:
Viszont a hamvasztás ellenére most úgy gondolom, hogy meg kellett volna néznem Őt! Bánom, hogy nem tettem meg, de már nem tudok változtatni. :(
2014. okt. 26. 11:55
 10/20 anonim ***** válasza:
Sajnálom! Sokkot kaptam így nem tudtam magamról, nem kértem, hogy láthassam a 20 hetes és 5 napos, makk egészséges kislányomat! :( Maguktól pedig semmit nem mondtak róla! Bánom, hogy nem tudtam megnézni, méltól elbúcsúzni tőle! Utolsó emlékem vele az volt, amikro szülés előtt 3 nappal, integetett nekem az Uh-n! És a 19 hetes Uh fotó, ami a képkeretben "csücsül" az ágyunk mellett!
2014. okt. 29. 10:54
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!