13-14hetes terhesen van bármiféle mód a vetetésre vagy vetélésre?

Egy védekezési módszer sem 100 %-os,ez igaz, de pl az óvszer majdnem és ha a tablettát előírás szerint szeded az is elég megbízható, így valószínű, hogy te nem ezeket választottad.

Én sem. Mi megszakítással védekeztünk éveken keresztül és az hatásos is volt. Úgy voltam vele, hogy ez elég lesz, mert amúgy sem vagyok az a könnyen teherbeeső fajta. Mindkét gyerekemnél hónapokig kellett próbálkoznunk mire sikerült teherbe esnem. A 2. gyerekem már elmúlt két éves,(még elég gyakran szopizott) amikor kiderült, hogy úton van a 3. baba.Kisebb sokk után az volt az első gondolatom, hogy mit fog szólni a környezetünk, a család, mert ekkor 38 évesek voltunk, nem elkeserítő anyagi helyzettel. Nálam az abortusz, mint opció nem létezik, így nem is volt kérdés, hogy megszülöm. A család természetesen komplett hülyének nézett minket,volt aki erősen agitált az abortuszra, de nem érdekelt.Ez az én életem, az én testem és az én lelkiismeretem, nekem kellett döntenem.Én azzal a tudattal együtt tudok élni, hogy 3 gyerekes anya vagyok,az ezzel együtt járó problémákkal megbirkózom, de azzal, hogy megöltem a gyermekem csak mert nem terveztem, nem tudnék együtt élni, beleőrülnék.

Szerencsére a férjem is abortusz ellenes, de sokáig nem tudott megbirkózni a helyzettel.Ő amúgy is hajlamos az életének csak a problémás részeit észrevenni, így vele sem volt egyszerű, sőt ma sem az.

Furcsa, hogy a fiam mintha tudat alatt tisztában lenne azzal, hogy ő egy bónusz baba,mert egy igazi kis szeretet gombóc. Folyton ölelget, puszilgat, mintha így köszönné meg, hogy vállaltam őt a körülmények ellenére is.

Remélem sikerül jól döntened,akármi legyen is az és hallgass a szívedre, ne mások tanácsára.

Amikor a 25 hetes, halott babámmal várakoztam a szülőszobán, egy kis .etek 16 éves a 15 hetes élő babáját készült megszülni, mert nem tudja felnevelni.

Marha nagy ideg volt bennem, de 1x elszakadt a cérna, amikor nyafogott, hogy fáj. Akkor elég nyersen elmagyaráztam neki, hogy én mit érzek, és 2 napja vettem meg a babahordozót is, annyira vártuk azt a kislányt...

A sors fintora, hogy a kis .eteknek meglett 3 óra alatt, engem meg császározni kell.

Nem akartam adni őt. . .

Utolsó előtti hozzászóló!

nagyon sajnálom! :( Rettenetes lehetett! Amikor a 20 hetes és 5 napos egészséges, de halott lányomat kellett világra hoznom, mellettem egy 6 gyermekes anyuka feküdt! Amikor altatásból ébredtem, annyit hallottam, hogy szólt, hogy nyomnia kell! Ő is a halott babáját szülte meg.... szegény néhány órvával korábban még engem nyugtatott, hogy nem elsz semmi baj! A szívem majd megszakadt érte! :( Magamért, a babáinkért... :( Sajnálom, hogy egy ilyennel raktak össze téged! :(

Kegyetlenseg igy egy szobaba rakni noket.

Minden ioyen esetben egyszemelyes szoba jar ugy hogy a ferj is ott lehesen ejjel nappal veluk ez a normalis

Utolsó... igen, így kellene, de ez ugye Magyarország... örülj, ha nem 10 fős kórterembe tesznek...

Nekem ugyan megszülni nem kellett a halott babámat, de 10 hetesen ikreket veszítettem el, első terhesség volt, rögtön az esküvőnk után, első próbálkozásra sikerült, pár nappal korábban még úsztunk a boldogságban. Nekem "csak" egy missed ab műtét volt, de ott is volt egy kb. 15 éves (ha volt annyi egyáltalán) kiscsaj, aki vigyorogva jött be reggel a pasijával és az anyjával abortuszra... majd amikor a lamináriát felrakták, és bőgve jött ki, később pedig a műtő előtt ülve sajnáltatta magát, hogy mennyire fáj neki, szét tudtam volna verni a fejét puszta kézzel...

Nekem a műtét után nem volt peteérésem, clostilbegyt kúrán estem át, amitől szép nagy cisztáim lettek, és mivel eldurrant egy, kórházba kerültem. Majdnem egy hétig bent voltam, majd utolsó előtti nap, mikor vártam az UH-ra attól rettegve, hogy talán sose lehet gyerekem, kaptam egy abortuszos szobatársat, aki 24 (!) évesen röhögve (!) mesélte, hogy hát ez elég cink, mert neki versenye lesz 2 hét múlva, és edzőtáborba kell mennie, úgyhogy mondta a dokijának, hogy kaparja ki jó gyorsan, mikor kiderült... miközben én épp azért feküdtem ott, mert annyira akartam gyereket, hogy gyógyszert szedtem, hogy sikerüljön, erre még jobban megszívtam.

Nem figyelnek ezek arra, hogy kiket raknak egy szobába...

Nagyon sajnálom, akinek át kellett ezt élnie, vagy ami még rosszabb, a halott baba megszülését :( A kérdező pedig undorító. Ilyenkor mindig kiakadok, hogy ezeknek persze hipphopp összejön a gyerek, más meg szenved vele hónapokig, évekig, vagy egyáltalán nem sikerül...