Van aki most esett át vetélésen? Én 5 hetes voltam, és most testileg-lelkileg olyan nehéz, annak ellenére, hogy spontán elvetéltem, nem kellett műtéti befejezés.

Tudom, hogy nehéz, tök megértem, de próbáld kicsit más szemüvegen át nézni! Nagyon fiatal volt a terhességed, talán még UH-on sem láttad. A szervezeted reagált időben és jól, ahogy azt kellett. Mindemellett sokan állítják, hogy egy vetélés általában a következő terhesség előszobája, a szervezeted képes befogadni a babát és mivel most kvázi kitisztul, még könnyebb és biztosabb lesz a következő fogantatás. Én ez utóbbit óvatosan kezelem, mert nem hiszek benne maximálisan, hiszen ha valami hormonális gond van, az a következőnél is lesz. DE! A következő terhességnél biztosan fogsz kapni progeszteronpótlást, ami önmagában már lehet egy óriás segítség a terhesség megtartásához.

Én fél éve vetéltem el. A baba 12 hetes volt. Láttam az UH-on többször is, dobogott a szíve, olyan biztosak voltunk abban, hogy minden rendben lesz...

Fel a fejjel! A történtek után nem kisebb az esélye a teherbeesésednek és a problémamentes terhességednek. Sajnos viszonylag sok nővel előfordul.

egy hete voltal terhes ilyenkor minden vagy semmi torvenye vonatkozik a terhessegre

20 eve meg nem is tudtak anyaink hogy terhesek csak a 12 het korul.

A terhessegek 30% spontan megszakad az elso 12 heten ez nagyon gyakori

Vedd ugy kesett a menszeszed egy hetet ennyi bumm legkozelebb a 7 heten csinalj tesztet.

Nekem a 11. héten derült ki, hogy kb. 7 hetesen halt el a terhesség... már dobogott a szíve, amikor láttam 7 hetesen az uh-on... szörnyű érzés volt. Közölték a kórházban (pénteken volt ez), hogy majd hétfőn menjek vérvételre, szerdán aneszteziológushoz, majd csütörtökön (majdnem egy héttel később!!) feküdjek be az osztályra a műtétre.

"Szerencsémre" másnap hajnalra iszonyatosan elkezdtem vérezni és görcsölni, beindult a vetélés, így nem kellett a halott babámmal a hasamban egy hetet ráhúzni (amikor már így is négy hete ott volt).... szörnyű érzés volt, napokig csak sírtam (nem tervezett baba volt, csak úgy "jött", de nagyon örültünk neki a férjemmel). Aztán picit jobb lett, nincs folyamatosan sírógörcsöm, de most is nehéz nagy pocakos anyukákat, vagy babákat látnom (a sors iróniája, hogy a közeli ismerőseim közül most derült ki kettőnél is, hogy babát várnak...).

Nagyon várom, hogy leteljen az ajánlott 3 hónap várakozási idő, mert annak ellenére, hogy nem terveztünk újabb gyermeket (kettő van már, szerencsére), most nagyon vágyom rá, olyan ürességet érzek, amióta elvesztettük ezt a picit (a műtét egyébként március 1-én történt).

Szóval fel a fejjel, próbálj előre nézni, nem könnyű, de az idő segít (bár még most is könnyes a szemem, ahogy ezt leírtam...).