Kinek volt mostanában missed ab? Hogy tudja rajta magát lelkileg túl tenni az ember? Ti hogy csináljátok?

Nekem tegnap volt. Nekem is a már meglévő gyerekeim adnak erőt, 2 évesek az ikreim.

10 hetes uh-on voltam, akkor derült ki (tegnapelött), hogy már kb. 3 hete megállt a baba szíve, nem fejlődött tovább:( 6 hetesen voltam elöször, akkor minden rendben volt, volt már szívhang.

Nagyon fura érzés van bennem, olyan mintha a tudatalattim úgy irányítana, hogy ne is gondoljak rá. Persze ez nem megy, nem megy mindig, hogy a homokba dugom a fejem, olyankor nagyon rossz. Ürességet érzek, tegnap, ahogy láttam a szülészeten a sok babát, az nagyon fájt. Na meg a ctg hangját is hallgathattam egész végig.

A sors furcsa fintora volt nálam, hogy becsúszott baba volt, nem terveztük, de egy kis idő elteltével már nagyon örültünk és vágytunk rá. Erre ő döntött úgy, hogy nem marad:(

Biztos, hogy szeretnék majd még egy babát, és az is biztos, hogy abortuszellenes lettem. Na eddig sem preferáltam, de úgy gondoltam vannak helyzetek, amikor "megengedett". Na persze most is így gondolom, de átéreztem annak a súlyát, amikor valaki felelőtlenül rohangál abortuszra, mert volt ott olyan mellettem, aki a 3. abortuszára jött és vígan röhögcsélt. Nagyon utáltam őt ezért és mindenki ilyet gyűlölök most már...eddig nem foglalkoztam az ilyennel, csak megvolt a véleményem.

Neked volt vagy lesz? Mit érzel?

Én attól félek, hogy most még tartom magam, annak "örülök", hogy legalább a műtéten túl vagyok, de majd csak késöbb fog kijönni rajtam igazán. Nem hiszem, hogy ezt sokáig fogom tudni csinálni, hogy megpróbálok nem gondolni rá. Most is ha belegondolok, sírok, de gyorsan megrázom magam (már csak a gyerekeim miatt is) és megy minden tovább...Szóval én ettől félek:(

2. válaszoló vagyok.

Akkor neked tényleg sokkal nehezebb elfogadni, pont azon gondolkoztam, hogy ez még így is szörnyű, de annak akinek első baba lenne, még nehezebb:(

Nem tudok mást írni, csak hogy próbálj előre nézni, 3 hónap hamar elszalad, próbálkozhattok újra, hátha természetesen összejön.

Következő terhességnél előre gondolni kell ezekre, gondolom hormonpótlást adnak vagy ilyesmi. Nekem saját dokim van, így talán "együtt felkészülhetünk" erre.

Nekem kétszer volt egymás után, és hát nekem is a fiam adott erőt. Mi szerettünk volna tesót, és már bele is éltem magam, hogy 20 hónap lesz köztük, aztán meg, hogy két év, de úgy döntött a kisasszony, hogy később jön.

Én azt gondolom, hogy oka van annak, hogy kétszer is egymás után a 8-9. héten meggondolta magát a picur. Most van egy tündéri 3,5 évesem és egy 9 hónapos húga. Mindig is így szerettem volna, hogy bátyó-hugi legyen.

Érdekes, hogy mindkettőre nem szoktam egyszerre gondolni, csak arra, hogy már 1,5 éves lenne, ha... vagy most lenne 1 éves ha.... de utána ránézek a lányomra, és már nem is fáj, mert ő itt van nekünk, és ha az első vetélés nem lett volna, akkor most ez a kis angyal sem lenne itt velünk. (két gyerkőcöt terveztünk)

Igen, nehéz, főleg a te helyzetedben, de hidd el, hogy majd a következő kárpótolni fog!

Én próbálom azt hinni, hogy nem nem akart jönni, hanem meggondolta magát, és inkább később jött a lányom. Lehet, ha 20 hónap lett volna kettőjük között máshogy alakul az életünk és lehet, hogy nem pozitív irányban... ki tudja...

Sok erőt és kitartást kívánok és kívánom, hogy minél hamarabb legyen ismét kétcsíkos az a teszt. :)

6-os! Azért ezt ne így írd, hogy "a jóisten nem oda ad, ahová kéne"!!!

Egészítsd ki azzal, hogy nem mindig vagy hogy sokszor nem oda ad! Ebből a kijelentésedből sugárzik a keserűség, ami megértek, de az irigység is, amit csak bizonyos szintig értek meg. Hidd el, azért mert Neked még nem adatott meg, hogy babád legyen, attól még sokan megérdemlik és megérdemelték, hogy megszülessen a gyerekük!!!

Őszintén kívánom, hogy Neked is hamarosan egészséges terhességed legyen, de a rossz szájíz és gyűlölködés (magadban persze) nem tesz jót! Attól, hogy másnak van, még Neked is lehet és bízz abban, hogy lesz is!

Ne haragudj, hogy ezt így leírtam, de ez a mondat nem nagyon tetszett. Egy lánytól hallottam már ugyanígy ugyanezt és csak akkor sikerült neki a baba, amikor ezt a dolgot rendbe rakta magában!

Mégegyszer kitartás mindenkinek!!!

8-as!

Őszintén igazad van! De nem megy, és nem is tudom magam túltenni ennyi év után sem ezen magam!

Minden hónapban a csalódás mikor megjön! 25 éves vagyok, de már úgy érzem soha nem lesz gyermekem!

Nem tudok nem arra gondolni, hogy mennyire szeretnék, és miért nem sikerül.

Tudom erről más kismama nem tehet, hisz nem az ő hibájuk.

Nem tudom mivel enyhitsem a fájdalmamat, egyszerűen ennyi.