Nagyon izgalmasak az utolso hetek? Mit él át ilyenkor az ember lelkileg?

Nagyon megnézném már a babómat,aki tojik rá,hogy tegnapra volt kiírva.:)

Kicsit nehéz is fizikailag is,mert hatalmas a pocóm.

Már fárasztanak az vadidegen emberek hülye kérdései.

Tudom,hogy csak kedvesek akarnak lenni,de nekem már nem mindig sikerül.

A legjobban arra vagyok kíváncsi,hogy mit szól majd a Párom,mikor először kézbeveszi a kicsi fiát.:)

Részemről ennyi!:)

40 hetes kismami

Első vagyok.

Iszonyú türelmetlen leszel,ez biztos,viszont hihetetlen izgalmasnak érezd majd a várakozást.

Mikorra várod a babódat?

Picur szempontjából nagyon izgatott vagyok, mivel a kis drága 2 héttel nagyobb, mint a mért terhességi hetem. Vagy nagy baba lesz, vagy előbb születik! Na de mikor??? Egy rejtély! :):) Szeretném látni a kis buksiját is, mert a 4D-n egész idő alatt a két mancsa az arca előtt volt. Szeretném már kézben tartani, és jól megnézni, ki az az emberke, aki éjjelente nem hagy aludni, és már 2x vesegörcsöt csinált azzal, ahogy befeküdt. :)

Ami pedig engem illett, ezek a hetek bizonyos értelemben borzalmasak,és nagyon lassan telnek.

Mindig is fázós voltam, de mióta baba van, állandóan melegem van (még 22-24 fokban is), sőt, szakad rólam a víz. És ez elég kellemetlen tud lenni, pláne mikor orvoshoz megyek! A lábam bedagadt, a pocakom óriási, néha úgy érzem, hogy beszakad a hátam, és saját magamnak teher vagyok. Ilyenkor már nem olyan könnyű elvégezni a napi dolgokat. De hogy ne mondjak nagyot, még a szimpla körömvágás és az ágyból kikelés is egy művészet, ill. előre megtervezett mozdulat! :)

Ne értsd félre, nem panaszkodni akarok, csak az utolsó hetek már nem olyan egyszerűek, viszont ha a Picurra gondolok, akkor mindenképp megéri, és az ember nyűge eltörpül! Arra gondolok, hogy pár hét, és jobb lesz, és végre találkozunk!

Boldog babavárást kívánok Neked!

Szia!

Csak csatlakozni tudok,én is nagyon türelmetlen lettem,36 hetes vagyok,és már nagyon szeretném a karomban tartani.Na és persze az emberben lejátszódik nap mint nap, hogy is lesz majd a szülés.És persze majd tutira nem úgy lesz.Felkészülni próbál az ember a fájdalomra is,és hogy mire hogy fog reagálni.Én pl minden egyes méhösszehúzódás után veszem a telefonom,hogy megnézzem mennyi az idő,és mikor jön a következő.Ja és persze mindenen bőgök,ha még eddig nem voltál így ,most tutira előjön.Nagy az izgalom,én pl most nap mint nap kicsit vigyorgósabb lettem, de persze mindenki másképp élheti át.Boldog babavárást!

Szia! Érdekes, 37 hetesen nekem meg több energiám van, mint pár héttel ezelőtt... A nehézségeket valahogy fel sem veszem (pl. felkelés az ágyból, a tyúklépésben haladást), csak az zavar, hogy hajolgatni nem bírok a hasamtól és persze minden lefelé esik. :)

Most még intézgetek ezt-azt, de teljesen nyugodt vagyok. Csodálkozom is rajta! Persze ha a szülésre gondolok, picit elkezdek izgulni, hogy mi lesz és hogy lesz, főleg, hogy a doki szerint nagy a babám és a ctg alapján még nagyon kicsi fájásaim vannak. :( De úgy döntöttem, ha ezen pörgök, vagy félek, attól sem lesz semmi jobb! Most még megpróbálom kiélvezni a csöndet és nyugalmat, és azt, hogy azt teszek, amit akarok. Persze lehet, hogy "csak" szerencsés vagyok! Könnyű szülést kívánok mindenkinek!!