Vége? Normális válaszokat várnék.

Nem vagyok szakértő, de szerintem sem feltétlenül baj, ha nincs 6 hetesen szívhang, lehet még pár nappal később is. Főleg, ha félidő után is foganhatott a baba, ez lényeges dolog.

Én azért láttam eleve esélytelennek a helyzetemet (és nálam sajnos valóban vetélés lett a vége), mert TUDTAM, hogy legkésőbb a ciklus 12. napján foganhatott, s ehhez képest sajnos min. 2 héttel hátrébb járt a fejlettségben (ami ilyenkor rengeteg idő).

Drukkolok Neked!

A doki stílusával pedig ne foglalkozz...

Ne idegeskedj ennyit, mert az nem jó sem neked, sem a babádnak. Tenni úgysem tudsz most semmit, csak kivárni a holnapot és holnap egyből dokihoz menni, aki normálisan tájékoztat és felvilágosít.

A mellfeszülés nem jelent semmit, nekem a 8. hétig egyik terhességemnél sem volt.

Először is nem akarlak hiú ábrándokba ringatni, de nekem a 7-8 hetes terhessgemet a doki 3 héttel fiatalabbnak nézte, és nem talalt szivhangot. Én már felkézítettem magmat, arra, hogy elhalt a baba. Elmentem egy másik dokihoz, akinek az uh készüléke jobb volt és napra pontosan annyinak ltszott a terhesség, amennyit a ciklusom alapjn kiszmoltam. Azóta 10 hónaps a kislányom.

De sajnos lehetett volna máshogy is. Nem azt mondom, hogy mindig a legrosszabbra kell készülni, de nem árt számolni azzal a lehetőséggel is, hogy nem marad meg a baba.

Természetesen drukkolok!

Kedves Kérdező!

Teljesen átérzem a veled történteket. Nagyon remélem, hogy megmarad a babád, de inkább halkan, belenyugvóan készülj fel a legrosszabbra. Legfeljebb fantasztikus meglepetés fog érni. Semmiképp se idegeskedj! Tudom, könnyű mondani, de ha első terhességed, akkor még bőven megtörténhet veled a csoda és ugyanolyan esélyekkel hordhatsz ki egészséges terhességet, mint bárki. Tudom, hogy őt szereted és őt akarod, de ha gond van vele, el kell engedni. Jobb lesz neki is és neked is. Meg a majd később születendő babádnak is.

Néhány válaszra viszont szeretnék reagálni. Nekem vetélés után egy héttel még elég szép pozitív tesztem volt (mivel a tüneteim megvoltak, kíváncsiságból csináltam egy tesztet). A második vetélésem pedig görcsök és vérzés nélkül zajlott le (missed ab) a terhesség 12. hetében. Sokkot kaptam, amikor mondta a dokim, hogy nincs szívműködés. Odafordította felém a monitort és kérte, hogy én is keressem a szívműködést, hátha csak ő nem lát valamit. Ketten kerestük a babám pulzálását. Nem találtuk :( Három nap múlva műtöttek. Semmi nem utalt a vetélésemre. Viszont megszűnt a mellfeszülésem, aminek azért nem tulajdonítottam jelentőséget, mert sokan mondják, hogy x. hét után elmúlnak a tünetek. Hát, a mellfeszülés megszűnése valószínűleg intő jel volt, csak nem akartam rajta pörgetni magam.

A dokira ne haragudj! Az én dokim sem kapcsolt be soha hangot, minden UH vizsgálatom kb. 1 percig tartott, alig tudtam megnézni magamnak a babámat, de mindez nem érdekelt, mert a korábbi vetélésemre tekintettel örültem, hogy egyáltalán él. A dokiknak sajnos napi rutin az elhalt terhesség megállapítása. Csak nekünk, érintetteknek óriási veszteség. Ha viszont nem bízol ebben a dokiban, én a helyedben elmennék egy másikhoz. Hátha kicsit lelket tud önteni beléd és ezáltal te is kicsit megnyugszol.

Sajnálom, hogy érezned kell ezt az iszonyatos fájdalmat.

18-as és 22-es válaszoló vagyok.

Nekem a mellemmel nem volt problémám (alapból kicsik, csak kicsit megduzzadtak, nem fájt, nem feszült stb.), csak iszonyatosan álmos voltam már a kimaradó menzesz előtt is, egész nap, hiába aludtam sokat. Még mielőtt kiderült volna, hogy elhalt a terhesség, mondtam is a férjemnek egyszer, hogy olyan jól (=frissnek, semmi álmosság) érzem magam, mintha nem is lennék terhes. De azt hittem, azért van, mert idővel elmúlnak a tünetek, nem gondoltam, hogy baj van...

Az émelygésem (enyhe) csak a műtét után múlt el, és a mellem is csak akkor állt vissza normális méretűre. Szóval nem biztos, hogy mellefeszülésből lehet következtetést levonni. Eddig állandóan feszült, most meg egyáltalán nem?

A műtéttől ne félj. Én is rettegtem, még sosem voltam kórházban, és egy sima vérvételtől (de még konyhai balesettől, pl. ujjelvágás, még akkor is, ha más ujjáról van szó...) is elájulok. Sokáig azért nem is mertem teherbe esni, mert hogy szülés meg minden...

Mivel altatnak, semmit nem érzel, és utána sem. Én annyira bőgtem már a betegfelvételnél is, és olyan magas volt a vérnyomásom, hogy megkérdezték, kérek-e egy szem nyugtatót. Kértem (még azt se vettem be soha életemben). SOTE II-n voltam, és a személyzet várakozáson felül kedves, empatikus és segítőkész volt. Tényleg, nagyon meglepődtem ezen. Mivel látták, hogy eléggé ki vagyok borulva (egy csomóan voltunk aznak, mások nem bőgtek, csak én), az egyik ápolónő nagyon gyakran bejött és kérdezgette, hogy vagyok, és vigasztalt, hogy nem lesz semmi baj.

Ha mégis a legrosszabb következik be, egyetlen tanács: kell vinni betétet. Én naivul azt hittem, hogy az éjszakai betét elég lesz, mert nem mondták, milyen kell. Hát nem. A patikában kell venni olyan nagyot és vastagot, amit szülés utánra is ajánlanak. Nálam nem volt ilyen, szerencsére kaptam.

Ha van még kérdésed, szerintem szívesen válaszol itt bárki.

De azért szerintem még holnapig ne add fel!!! Hátha...

Feltétlenül visszajövök, megnézem, mi lett veled.