12 Hetes vetélés hogy lehet feldolgozni?

Nagyon sajnálom, szörnyű lehetett! Szerintem sehogy. Együtt lehet vele élni, de valahol mélyen megmarad a rossz élmény. Én is spontán vetéltem, de még "csak" a 6.hétben voltam. (Áprilisban.) Nekem voltak jelei, végig éreztem, hogy nem lesz rendben, de nem tudtam rá felkészülni. Alapvetően azt hiszem, hogy túlvagyok rajta, de mindig rájövök, hogy nem. Pl.amikor ilyen kérdést olvasok, mint ez. Ugyanúgy végigfut rajtam az a szörnyű érzés.

Szerintem pszichológus segíthet, nem feldolgozni, inkább csak abban, hogy megtanuld nem hibáztatni se magad, se a férjed, hanem elfogadd, hogy ennek sajnos be kellett következnie valamiért, nem lehetett volna semmit tenni ellene.

#7!#8! Hogy egy kicsit felvidítsalak titeket, én cikibb voltam. Nekem is van egy unokahúgom, akivel imádjuk egymást, de sajnos már csak távolról, nagyon messze laknak. Videón tartjuk a kapcsolatot. Tesóm nem akar már gyereket, de ha mégis lenne(nem valószínű), biztos imádnám őt is, nem vagyok irigy. Na, ezekkel az előzményekkel a vetélésem után pár nappal küldött egy + tesztet. Soha nem örültem még ennyire covidosnak🤣 Egyszerűen megláttam a két csíkot és összeszorult a gyomrom. Hihetetlen megkönnyebbülés volt, amikor jobban megnéztem.

Borzasztó rossz érzés lehet ott, akkor, de később minden a helyére kerül. Ne érezzétek rosszul magatokat attól, hogy még nem tudtok őszintén örülni. Biztos nagyon fogjátok szeretni őt is és lesz majd nektek is. Akkor meg tök jó, hogy van unokatesó. (Nekem például nem volt és mindig irigykedtem azokra, akiknek van.)

#2