10 hetesen spontán vetélés. Kinek mi segített feldolgozni? Meddig vártatok a próbálkozással?

Szóról szóra az történt velem, ami veled. Annyi különbséggel, hogy én másik orvoshoz fordultam, mert úgy éreztem, hogy az akkori dokim, nem számol be nekem semmiről. Kiderült, hogy már akkor sem élt a babám, amikor ő nézte uh-n. Sose nézett szívhangot. Én görcsökkel mentem be végül a kórházba, hiába írták ki a műtét időpontját, előbb kellett végül bemenni. 9 hónapra rá lettem megint terhes. A tesójával pedig a szülés után 4 hónappal.

Nekem ami első körben segített az a műtét, mivel akkor megszűnt a fizikai fájdalom. A lelki meg a fizikai fájdalom együtt nekem nagyon sok volt. Aztán amikor kiengedtek kisírtuk magunkat a férjemmel. Legutolsó sorban az idő, és az hogy újra terhes lettem. Néha még eszembe jut, olyankor megnézem a 11 hetes ultrahang képét.

Szia!

Először is nagyon sajnálom, hogy te is így jártál. Mi sajnos áprilisban jártunk így. Nálam se volt semmi tünet, csak mentem kontrollra, és ott derült ki, hogy leállt a szíve. Műtét lett nekem is. Sokáig sírtam, és sokáig magam alatt voltam. Vártam egy kicsit, tesómmal is 1 hétre rá tudtam beszélni róla(igaz közben is elsírtam magam) Én neten olvasgattam pozitív történeteket. Reménykedtem, hogy következő más lesz.

Mi lombikra járunk, így kicsit más a helyzet a teherbeeséssel. Júliusban mentünk újra lombikra, meg is tapadt, de 7.héten kiderült, hogy most pedig üres maradt a petezsák. Ismét műtét lett, mert 4 hét alatt sem tisztult ki. Most talán még nehezebb a jövőre gondolni. Most nem vagyok hajlandó menni lombikra amíg pár vizsgálatot nem csinálunk meg.

Remélem valaki ír neked pozitív történetet is. Jobbulást, és mihamarabbi sikert kívánok!