Középidős vetélés (23 hét) után kinek mennyi időt ajánlottak az orvosok a következő próbálkozásig? Mennyi időt vártatok? Milyen tapasztalataitok vannak?

Nekem 23+6 hetesen ikrekkel beindult a szülés, nem lehetett visszafordítani a folyamatot. Az én dokim 3-6 hónapot mondott, a minimumnál egy perccel nem voltam hajlandó többet várni. Addig is egyesével számoltam vissza napokat. Első próbálkozós hónapban teherbe estem, álomterhességem volt, 40+0-ra született a babám szülésindítással.

Én egyszer voltam pszichológusnál, nekem nem segített, amiket mondott, mert sablon szöveget hajtogatott, nem volt kíváncsi arra, hogy én hogy érzem. Az jó, ha te találtál megfelelőt! A várakozást én is azzal töltöttem, hogy testileg is készüljek, mozogtam, diétáztam, stb.

Első vagyok. Igazából nem volt elég a fél év, most is azt érzem, hogy korán estem teherbe, mert nem volt idő feldolgozni ami történt (hiába jártam pszichológushoz, gyászcsoportba). De nálunk az idő sürgetett mert 41 éves vagyok. Nem várhattam több évet,mert ilyenkor már meredeken zuhan az esélye a természetes úton történő teherbe esésnek (meddőségi kezelést pedig nem vállaltam volna be). Lelkileg nagyon nehezen viselem a terhességet, minden egyes nap rettegek. Ráadásul ikrek fogantak, még ez is rátesz, mert ahogy az előző válaszolóval is történt, sajnos hatalmas az esély az extrém koraszülésre.

Szóval az orvos aki egy évet mondott azért mondta, mert a lelki feldolgozáshoz minimum ennyi idő kell.

Második válaszoló vagyok. Sok vetélésen (és kései vetélésen) átesett nővel beszéltem, többek között itt is. Van, akinek idő kell, míg újra képes próbálkozni, van, akinek az segít, ha azonnal belevág, amint az fizikailag megengedett. Az az SZTK-s pszichológus mindenkit az első katágórában akart kezelni és ontotta rám az ehhez illő sablonját, mellette mintha az egyik fülén be, a másikon ki, amit én mondtam. Nem is mentem vissza hozzá. Nekem egy sorstárs segített, akivel egy közös ismerős hozott össze. Neki is középdei vetélése volt, neki kellett idő, míg újra babát akart. Azóta már született neki kettő is. :)

Én hiszek abban, hogy mindenki ösztönösen érzi, hogy neki mi a jó. Nekem azonnal másik baba kellett, de úgy, mint egy lélegzetvétel. Nem pótlék, dehogy. Nem jobban és nem kevésbé a gyermekem, mint az ikrek voltak. Soha nem ismert mély szeretettel imádom. Ez a pótlék dolog, akkora marhaság, mintha azt mondanák, ha születik egy kistestvér, akkor a nagyobbat már nem fogod úgy szeretni.

Ha te az a kategória vagy, akin az újrapróbálkozás segít, akkor a legrosszabb, amit az orvosok, pszichológusok tehetnek, hogy hagynak fuldokolni a gyermek utáni vágyban, azzal, hogy "jaaaj, kedvesem, meg kell rendesen gyászolni". Nem, nem szabad hagyni, hogy ezzel le akarjanak nyomni a víz alá, amikor neked épp levegőt kell venned.

Kedves Első, te pedig ne aggódj, a kis angyalkád vigyázni fog az ikreidre, nem lesz semmi baj! Mint ahogy nekünk az ikrek vigyáztak a kisöcsijükre, talán ők is küldték őt hozzánk ilyen hamar. <3

Kedves Kérdező, neked pedig kitartást, sok erőt és gyors babásodást kívánok! :)