Középidős vetélés után Ti mikor próbálkoztatok újra? Hogyan zajlott a terhesség?

Jóval nagyobb, 24 hetes ikerterhességet veszítettem el, szintén beindult szülés miatt. Az én dokim 3-6 hónapot mondott, háromnál egy perccel sem vártam tovább, első próbálkozós hónapban terhes lettem. Problémamentes terhességem volt, majdnem kereken egy évvel a vetélés után szültem.

Azt hittem, végig fogom rettegni, de nem, nagyon jó terhesség volt! A vetélés ideje volt egy kicsit nehezebb időszak, de ezt leszámítva se előtte, se utána nem voltam aggódósabb, mint egy "átlagos" kismama. Félidőig dolgoztam is. (Irodai munka.)

Azt tudom javasolni, hogy HA szervileg már készen állsz, rábólint az orvos és lelkileg úgy érzed, segíteni az új terhesség, akkor ne várj! Én a három hónap várakozás alatt is majd megfulladtam, alig telt el az is.

Kitartás!!!!!!!! És gyors babásodást kívánok!!!!

Kerdes az h valoban regeneralodtal-e? Testileg is es lelkileg is?

34 hetesen vesztettem el a kislanyomat tavaly. Ugy ereztem egy honapot sem tudok varni pedig 6 honapot javasolt a doki. Mar szovogettem a terveket 3 honappal kesobbre de vegul utoverzes es eu kuret miatt kitolodott. 5.5 honappal utana kezdtunk probalkozni es biztos voltam benne h elsore osszejon. 7 honapot vartunk ra es jelenleg 6 hetesen fenyegeto vetelessel fekszem itthon.

Kedves Kérdező! 20. hétben járva veszítettem el a Kislányomat, lassan három éve. Az okok ismertek, gyenge a méhszájam. Nem próbálkoztunk eddig, nemcsak azért, mert volt mindenféle eü. bajom, hanem azért is, mert nem éreztem elérkezettnek az időt. Lezárni a terhességemet, elfogadni, hogy elveszítettem a Kislányomat és Ő már nem jön vissza akármilyen hamar leszek is terhes... nos ez nálam egy hosszú folyamat volt. Mostanra inkább ott járok, hogy már tényleg nagyon "akarjak" babát és kész legyek érte vállalni egy újabb terhesség már jó előre is látható, várható megpróbáltatásait. Talán mostanra eljött az idő. (Úgysem fog megfoganni, ha az agyam egy elrejtett zuga azt "súgdossa" nekem, hogy nem mered vállalni!) Biztos meg fogok rettenni, ha két csíkot látok, de nagyon remélem, hiszem és bízom abban, hogy ezúttal rendben lesz és hogy ami rajtam, rajtunk múlik, mindazt megtéve végre megsegít minket és lesz Babánk. Tényleg nagyon reménykedem.

Amit Neked mondanék, vizsgáld át magad, hogy biztosan elengedted-e a gyermekedet, biztos kész vagy-e vállalni a nehézségeket, a félelmet - vagy legalábbis nem rettensz vissza tőlük már a gondolatra is - és biztosan nem-e azt gondolod, hogy egy újabb terhességgel az előzőt akarod befejezni, vagy folytatni. Nehéz kérdések, de ha ezekre tiszta szívvel és lélekkel tudsz válaszolni akkor azt is fogod tudni, hogy megpróbálhatod-e vagy inkább még kell egy picikét várnod. A legjobbakat kívánom Neked!!!

Az én orvosom 2-3 menstruációt javasolt megvárni, szintén középidős (19 hét) vetélést követően. A kontrollon mindent rendben talált, a körülményeknek és az eltelt időnek megfelelően regenerálódtam testileg. A pszichés részéhez segítséget vettünk igénybe, illetve voltunk genetikusnál is, aki viszont fél év szünetet javasolt, mondván minél kevesebbet várunk, annál nagyobb a spontán vetélés esélye. Mivel a kórházban is 3 hónapot javasoltak, úgy határoztunk, bele vágunk újra. Az addigi időt olyan dolgokra használtuk ki, amikről tudtam, ha újra babát fogok várni, nem lesz rá módunk. Pl: kerti parti hajnalig, borozgatás, futni jártam stb. a 3. hónapban egyszer voltunk együtt védekezés nélkül, és azonnal terhes is lettem. Sajnos azonban 5 hetesen elvetéltem. Betudtam annak, hogy nem telt el elegendő idő, amire a szervezetemnek szüksége lett volna. De nem vártunk tovább, és a következő hónapban ismételten pozitívat teszteltem. Azóta 23 hetes kismama vagyok, és ha Isten is úgy akarja, egy évvel eddigi életünk legborzasztóbb időszaka után a legboldogabb fog eljönni.

Nem mondom, hogy nem voltam tele félelemmel, de igazából csak a legelső vizsgálat előtt volt nagyon rossz, meg egyszer még "ok nélkül" fogott el a pánik. Mióta tudom, hogy Ő egészséges (sajnos az első babánk nem volt az), és érzem minden nap, ahogy mocorog, sokkal könnyebb, de az is biztos, hogy nem tudtam annyira közel engedni magamhoz kezdetben a várandósságot, amennyire szerettem volna. Féltem. Egyszer egy cikkben olvastam, ahol vetélésen átesett nők nyilatkoztak, és az egyik nagyon megérintett, azt mondta, hogy az első vetélése a felhőtlen babavárás örömét vette el tőle, hiába lett utána 3 gyermeke...

Kívánom, hogy minél előbb sikerüljön teherbe esned és egy egészséges kisbabát szülhess, problémamentesen!

Ezek a történetek nekem is sokat jelentenek,én is Sorstárs vagyok. 4,5 hónapja,23 hetes terhesen vesztettem el a babánkat. Nekem akkor egy évet mondtak,de több orvost megkérdeztem,akik fél évet mondtak,nálam megvolt az ok,méhűri fertőzés,és egy extrán legyengült immunrendszer,amin áthatolhatott bármi. A legutolsó dokin azt mondta,nem fog hónapokat mondani,fizikailag rendben vagyok,ha pszichésen is minden oké,akkor lehet. De közben vele még csináltattam vizsgálatot,és kitenyésztett egy baci,alacsonyabb csíraszámban ugyan,de gyógyszert kellett rá szedni,így azt mondta,annak még csináljunk egy kontrollvizsgálatot,ismerve az előzményeket. Szóval úgy tűnik mindent sikerült kiszűrni,azóta is a szervezetemet erősítem. A sors is úgy alakította,hogy márciustól hamarabb nem nagyon tudnánk próbálkozni,pedig a januári menzi után szerettünk volna. De a természet és a sors is alakítja a szálakat.

Az első terhességem volt,sokat paráztam,aggódtam és sok negatív hatás is ért akkor...de a sok aggódás ellenére is megtörtént a baj. Így úgy gondolom,hogy bennem lesz valahol a természetes aggódás,de a sorsot nem lehet kijátszani,ami meg van írva,az jön. Erre döbbentett rá az elmúlt időszak... Fontos,hogy hallgass a megérzéseidre,és ha már szeretnél újra próbálkozni,akkor az jó,és az itteni történetek majd segítenek abban,hogy a félelmed enyhüljön. Nehéz lesz,de arra kell gondolni,hogy minden rendben lesz! Én is folyamatosan erre edzem az agyam. Sok sikert! :)

Én 22 hetesen veszítettem el a kislányunkat. Az oka nem derült ki sajnos. A 19. héten kezdődött a baj...:(

Nekünk 3 ciklust javasolt az orvos. Szerencsére a menszeszem szépen visszaállt azonnal, így a 3 szabályos ciklus után belevágtunk. Éreztem, hogy minden rendben lesz, a méhem felkészült egy újabb kisbabára és lelkileg is helyre tettem a dolgokat. Mai napig fáj és soha nem fogjuk Őt elfelejteni, el is hamvasztattuk a pici éretlen testét! :( Első próbálkozásra megfogant a pici, ráadásul Szenteste! A két szülés között majdnem napra pontosan 1 év telt el. Én sokkal jobban aggódtam a következő babánál és sajnos félidő után hasonló probléma merült fel a lepényemnél, így nagyon féltem! Végül a 40. hétben csodaszép kislányt hoztam a világra, aki azóta lassan 1,5 éves.

Ha testileg és lelkileg is kész vagy, akkor 3 hónap után vágjatok bele!

Remélem hamarosan újra boldog kismama leszel!