13 hetesen elvetéltem, nagyon fáj ami történt a kicsivel és nem tudom feldolgozni, még pszchihológus segítségével sem. Nem terveztem a gyerekválalást,de így alakúlt. Nagyon rosszul érzem magam hogy elvesztettem őt. Mit kéne tennem??

Nagyon sajnálom ami történt,de hidd el, ha a pszichológus nem tud segíteni, akkor random idegenek valószínűleg még kevésbé.

Járj tovább terápiára, nem megy az olyan gyorsan, nem mindenkinek elég pár ülés, Nálad ezek szerint többre van szükség. Ő szakember, tud segíteni a feldolgozásban és ajánl "megoldási technikákat".

Tudom, nagyon nehéz, nekem az első terhességem 14 hetesen végződött vetéléssel. Az első trimeszter letelte után, a 12 elteltével, pláne ha már a genetikán is minden rendben, megnyugszik az ember egy kicsit, hogy talán már nem történhet baj, de előfordul mégis sajnos.

Hatalmas közhely, amiért elnézésedet kérem, de az idő itt is segít és ha rászorulsz, akkor szakember, ne hagyd abba a terápiát.

Én idővel el tudtam fogadni, de persze nem vagyunk egyformák. Van akinél a következő terhesség hoz csak megnyugvást, vagy pont, hogy akkor még jobban aggódik végig, ezt nem lehet tudni előre és felkészülni sem rá.

Jómagam megbékéltem pár hónap alatt, de tény, utána kellett némi szünet, nem merem újra belevágni hamar, van akinél pedig pont az a gyógyír. Mi pár évet vártunk akkor, utána lett két egészséges terhességem, azokból két egészséges fiam és idővel már egyre kevesebbet gondoltam az elvesztett magzatra is, de való igaz, elfelejteni sosem fogom.

Kitartást és sok erőt, enyhül a veszteség fájdalma idővel, hagyj magadnak időt és ha ennyire nehéz az elengedés, tényleg vedd igénybe továbbra is a szakember segítségét!

Keress err le szakosodott pszichològust. Emma vonalat ha felhìvod, akkor talàn tidnak ajànlani valakit, vagy segìteni.

Rèszvetem a gyereked miatt :'(