Hogy jutottatok túl saját gyerek elvesztésén? Mi segített? Mikor lett könnyebb?

Először is ez szerintem még nem a gyereked elvesztése kategória.

Sajnos az első 12 hétben rengeteg a vetélés, ezért azelőtt még nem érdemes beleélni magad.

Mi is jártunk így, pedig akkor már 2 éve próbálkoztunk. Nyilván szörnyű érzés volt. Senkinek nem kívánom. Aztán kivizsgálások során kiderült, hogy hormonproblémák miatt történt így. A probléma orvosolása után, másfél évvel később megszületett a gyerekünk.

Amúgy érdekes, mert erről ugye nem szoktunk beszélni, aztán ahogy ez történt, elkezdtünk barátoknak, családtagoknak mesélni. Szinte minden másodikról kiderült, hogy volt hasonló rossz élménye, csak nem szokott róla beszélni

Nyilvan faj egy veteles, nekem meg a kemiai terhesseg is rossz volt (kesett 4 napot, volt egy pozi tesztem, de aztan megjott). Magam alatt voltam en ettol is, persze, mert annyira szerettem volna azt a babat. El kell gyaszolni, aztan menni kell tovabb.

Viszont egyszeruen ossze se hasonlithato a sajat, elo gyerek elvesztesevel, ezt nem is ertem hogyan gondolod. A veteles nagyon gyakori az elso 12 hetben. Ez van sajnos. Talan ha beszelnel valakivel a kornyezetedben, neked is jobb lenne.

Nem akarom a fájdalmad kicsinyleni, de olyat írni, hogy meghalt a gyereked, bicskanyitogató. Egy barátom 17 éves fia meghalt egy felelőtlen sofőr miatt. Ennek 12 éve, és hiába a terápia, mindkét szülő és még a másik gyerekük is 12 éve kínban van minden egyes nap. Láttam, min mennek keresztül, a test azonosítása, a temetés, a bíróságra járkálás, a pszichológusok, sőt, barátnőm az elején még a pszichiátriát is megjárta. A házasságukat is megviselte.

Neked elment a 9 hetes magzatod, nem a gyereked halt meg!

Senki nem oktatott ki, hogy éled meg, én is azzal kezdtem, hogy "nem akarom a fájdalmad lekicsinyleni"! De vannak tények, és az tény, hogy neked nem volt gyereked soha, neked egy 9 hetes életképtelen magzatod ment el. Nem született soha gyereked, soha nem is láttad, nem is fejlődött ki, 20 mm-es, 1 grammos sejtcsomó volt.

Tudom, nagyon csúnya amit írok, mert neked akkor is nagyon fáj, amit teljesen megértek. De ha ezt azon barátaim előtt mondanád, akiknek tényleg meghalt a gyerekük, nem tetted volna zsebre, amit kaptál volna.

Neked fogalmad sincs, milyen amikor meghal a gyereked! Ez a kérdés egy hatalmas késforgatás azokban, akiknek tényleg meghalt.

Sajnálom, ami veled történt, de 12 hétig a vetélés természetes és gyakori! Megszületett, kifejlődött, egészséges gyerek halála meg nem természetes és nem gyakori! Ignoráns vagy!

Sajnos tényleg csak egy új terhesség segít ezen a veszteségen. 7 hetesen volt vetélésem, majd 2.hóba lett + a tesztem, én is féltem nehogy baj legyen szerencsére minden rendben volt, sőt indítani kellett.

Egy egészséges terhesség nem megy el olyan könnyen, nekem lett volna egy beteg baba, hasbaszúrás után én emeltem a 13 kg os fiam, hogy induljon meg inkább a vetélés, de még egy kis görcsöm sem volt.

"Ne oktassatok már ki, hogy hogyan éljem meg ezt, nevezhetek-e egy 9 hetes magzatot a gyerekemnek, aki bennem fejlődött, akit alig vártunk."

Majd akkor érted meg a különbséget, ha lesz gyereked.