Elmondtátok a “szivárvány babáitoknak” hogy előttük már voltak testvéreik csak nem születtek meg?

én is a második terhesség vagyok és az elsőszülött, de most tényleg nem értem, mit kell ezen drámáznod? sok ember közül, akinek fájhatott az a vetélés vagy halvaszülés (most nem vagyok benne biztos hogy nálatok melyik), te pont nem voltál ott.

én is csak onnan tudom, mert láttam a babanaplómban (egyszer megkértem anyát hogy megnézhetem e), szerintem ő nem is gondolta hogy feltűnik, hogy a terhességi lapon második terhességként van megadva. idősebb testvérem meg nincs. nem kérdeztem, mert sose mondta, ennélfogva nem tudom, hogy mi volt, abortusz, vetélés (halva születés biztos nem, akkor lenne sírja, nálunk erősek a temetkezési hagyományok a családban), nem tartozik rám. apámmal sose volt túl jó viszonyunk, miután megtudtam azt az előttem lévő terhességet, gondolkodtam rajta egy ideig, hogy az vajon mi lett volna, ha megszületik, vajon jobb elsőszülöttje lennék-e apámnak, de aztán a gimis történelemtanárom megtanított arra az életbölcsességre, hogy a történelem legfeleslegesebb kérdése a mi lett volna ha. így történt, nem máshogy, visszamenni nem lehet és nem is szabad, mostmár úgyse fogjuk tudni. pont, téma lezárva, továbblépés.

Kérdező, bocs de ez a drámázás pont azt jelenti, hogy még most sem vagy elég érett ennek a hírnek a befogadására, kár, hogy az a bizonyos rokon elszólta magát.

A szüleid kibeszélték magukból a traumát, hisz a családtagok tudták. Egyébként az, hogy ki milyen módon próbál feldolgozni egy ilyen veszteséget, egyénenként eltérő. Van, akinek az segít, ha kibeszéli magából, másnak az, ha csak néhány legközelebbi családtaggal vagy baráttal, esetleg egy szakemberrel osztja meg.

Azt írod, anyukádnak ugyanúgy fáj a veszteség most is. Ne akard nehezíteni a helyzetét ezzel a sértődéssel, viselkedj kicsit érettebben.