Hölgyek! Ti hogy álltok hozzá mernétek próbálkozni? Én úgy érzem most hogy nem igazán akarok ezek után.

Sajnálom, hogy ez történt. Kívánom, hogy mihamarabb lelkileg is jobban legyél. Sose fogod elfelejteni, de remélem tovább tudtok majd lépni.

Mi már több mint 5 éve küzdünk a babáért. Rengeteg vizsgálat, gyógyszer/vitamin, műtétek, 5 inszemináció, 4 lombik. Az utóbbi 3 lombiknál egymás után mindnek vetélés lett a vége:( Ráadásul műtéti úton, mert be sem indult. Őszintén szólva akkor nekem is megfordult a fejemben, hogy feladom. Ugyebár nem is lehet tudni, hogy sikerül-e végük, de mindenki mondja a szokásos mondatokat, hogy egyszer biztos sikerül/ne adjátok fel. Borzasztó nehéz ez ilyenkor mindenkinek. Nekem első 8 hétben történt mindig, de még borzasztóbb ha valakinek például félidő után, vagy még rosszabb a halva születés. Ezektől rettegek is, de gondolom azért mert 3-szor már elvetéltem. Igazából próbálok bízni benne, hogy nem fog megtörténni egyik sem.

Jelenleg még bízom benne, hogy egyszer nekünk is sikerül. Ebben a hónapban megyünk az 5.lombikunkra. Előző lombiknál azt mondtam beültetés után, hogy szinte biztos vagyok benne, hogy pozitív lesz a teszt az előzmények után (már kezelve van pár probléma), már csak az a kérdés meddig marad velünk.

Neked még eléggé friss ez a dolog, idő kell ilyenkor. Valakinek kevesebb, valakinek több. Ha szükségesnek érzed akkor pszichológus is segíthet. Én a 2.vetélés után kerestem rá az interneten, de aztán a koronavírus miatt nem mentem el.

Ismeretlenül is nagyon szurkolok mindenkinek aki hasonló helyzetben van. Kívánom, hogy egyszer sikerüljön mindenkinek aki vágyik rá.