Kell beszélni a vetélésről vagy nem?
83 napja elvetéltem. Sokáig nem beszéltem róla, magamban tartottam a sírást. Sok hozzám hasonló nővel beszélgettem, aki átesett már vetélésen, próbálom feldolgozni. Kiengedtem a sírást, ami hetek óta bennem volt. Az eredmény az lett, hogy úgy felpuffadt a szemem, hogy nem bírtam kinyitni, 1 hétig itthon kellett maradnom, mert be is gyulladt a szemem. Hogy lenne jobb? Már nem bírom. Más szüli halomra a pulyát, más üti-veri a gyerekét, én szerettem volna. Nem is akarok másik gyereket, én őt akarom.
Bolti eladó vagyok. Ha egy kismamát látok, dühös leszek. Még a látványuk is taszít.
Én is leírtam az érzéseimet a kérdéssel kapcsolatban.
Azt is leírtam, hogy én hogy vészeltem át.
Nem csak az a segítség, ha megsimizzük a buksiját. Igenis megoldandó probléma az is, hogy ezt a negatív érzést a helyére tegye. Előbbre nem viszi, ha másokra dühös.
9 a kérdező azt írta le amit érez, azt pedig ne kérd számon senkin, aki gyászol...
Igenis taplosag hogy csak azért ideirtal hogy anonim elmondhasd mennyivel jobb ember vagy... pedig biztos vannak olyanok, akik ateltek egy ilyen veszteséget, utána mégis örültek a terhes testvéruknek es meg azt is meg tudták állni hogy ezt egy anonim fórumon mas gyászolók orra alá dorgoljek.
Oké 12. válaszoló.
Akkor dühöngjön és utáljon mindenkit. Attól biztos jobb lesz (ja, nem).
És nem azért írtam le, mert bizonygatni akarom ismeretlennek, hogy jobb ember lennék. Hanem azért, mert ez az érzés nem helyes. Lehet dühös, de amiket írt, nem szimpla düh.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!