Kell beszélni a vetélésről vagy nem?

Kell beszélni róla szerintem. Feldolgozni maximálisan nem lehet.

Nekem is volt egy vetélésem, rá egy évre(addigra voltam rà készen szerintem) lettem ismét terhes. Sikeresen végződött.

Én magamat okoltam az első vetélés miatt, h.én ronthattam el valamit (pl.buszon utaztam és biztos zötykölődött a busz vagy nem pihentem eleget stb..)Ezért a mostani terhességnél kb.minden "veszélyes"dolgot kerültem. Persze nem hiszem, h.főleg ezen múlt a dolog. De engem megnyugtatott.

Mindenki másképp eli meg a veszteségeit. A gyász időszak a lelki állattól függően megy végig bizonyos szakaszokon (tagadás, harag, elfogadás...) Valaki beszél róla, és mások hallgatása és egyutterzese segiti az elfogadást. Valakinek erre nincs szüksége, mert saját magát tudja megvigasztalni például azzal, hogy új hobbit keres, vagy a következő terhessegere készül.

Szerintem még a harag időszakában vagy, adj időt magadnak. Próbáld rákényszeríteni magad, hogy a mindennapi teendoid ellasd azért, nézz valami horror filmet, az legalább tuti kivált valami más érzelmet is mint a harag. Ha vallásos vagy akkor menj el templomba, az is vigaszt tud adni.

Kívánom a legjobbakat, és hogy minél hamarabb egészséges gyerekkel vigasztalodhass!

Kedves Kérdező! Nekem 4 volt, teljesen másra volt szükségem minden alkalommal. Volt, hogy nem bírtam egyedül lenni és munka után folyamatosan program volt és teljesen az ellenkezője is. De összességében tényleg csak az idő segít, ha vizsgálatok szükségesek azok lendítenek előre vagy hogy lehet már próbálkozni. Kitartást kívánok és sok türelmet!

Ami talán a legfontosabb volt nálunk, hogy rengeteget beszélgettünk a férjemmel, hiszen mindkettőnk vesztesége volt, ne feledkezz meg a társadról sem, együtt könnyebb! ❤️

Tudom dühös vagy a világra, de a stílusod bicskanyitogató.

2x volt elhalt magzatom a 12. hét előtt, mégis elmentem meglátogatni a frissen szült ismerőseimet. Utána otthon sírtam a páromnak, de az én életem drámája nem más hibája.

Nekem nem segített volna, ha világgá kürtölöm és sajnálnak. Így a férjemmel ketten küzdöttünk meg ezzel a gyásszal és egymást támogatva mentünk tovább.

Kiderült a probléma és két gyerek anyukája vagyok.

Nem vagyok hős és nem én írtam olyanokat, mint a kérdező. Jelen pillanatban ő utál minden terhes nőt.

Sajnálom, hogy ez történt vele, hiszen átéltem, de attól még nem tartom helyesnek, hogy ilyeneket ír.

"Még a látványuk is taszít." Ki tipor kibe? Gondolom az a terhes nő odáig van, hogy undokul néznek rá.