36 éves vagyok, első gyerekkel terhes. De a sok negatív vélemény annyira elvette a kedvem, hogy már nem akarom a babát. Mit tegyek?

Milyen negatív véleményekről beszélsz?

Én 37 évesen lettem terhes az első gyerekkel, és magasról tettem a negatív véleményekre...

Azóta 6 éves a kislányom, és ahányszor ránézek, mindig arra gondolok, mekkora mázlista vagyok, hogy ő van nekem...

Nem fáklyás menet a terhesség és a gyereknevelés, de az öröm, amit a gyerekünk ad, bőven kárpótol mindenért...

Keress fel egy pszichológust, létezik terhességi depresszió is.

Kit érdekel más negatív véleménye?

Mi az az ok,amit te is reálisnak érzel?

Manapság nem nagy szám ennyi idősen szülni.Ha nincs életveszélyes indok,hogy megtartsd a babát,miért ne lenne,hamarosan kifutsz a normál időből pár éven belül,nagyon megbánnád,ha nem maradna veled.

Lehet a hormonok miatt érzel így,próbálj normális emberekkel beszélgetni,vagy kérj segitséget pszichológustól(bemész családsegítőbe akár).Ha van olyan ok,akkor pedig lehet segítséget kérni(pl.egyedül maradtál,elvesztetted a melód,stb).Kitartás!

Először is tudatosítsd Magadban, hogy ez egy normális érzés.

A terhességet illik egy habosbabos rózsaszín kéjutazásként megélni, de az emberrk jelentős része nem így éli meg. Például a fokozott szorongas is jellemző.

Gondolj arra, hogy az aggódás a jövőtől azt jelzi, hogy értelmesen, felelősen gondolkodsz, hiszen teljesen megváltozik az életed és nagyon felelős de teljességgel új feladatod lesz.

Másrészt szerintem vedd sorra, hogy pontosan mi aggaszt, mert így általánosan nagyon könnyű kétségbeesni.

Én 33 vagyok, és nekem is volt egy ilyen szakasz. Ráadásul ezek a félelmek társadalmi tiltás alatt állnak, mindenki mindig csak az üdvözült mosolyt várja és így még bűntudatod is lesz...

Én akartam és vártam a babát mégis volt pár ilyen hét és szörnyű volt. Az utolsó percig voltak kétségei... ehhez képest egy olyan rózsaszín anyuka lettem, hogy csak pislogtam. Az első hetekben örömömben pityeregtem csomót, pedig nehéz karakter lett a kisbabám. A valóságban viszont semmi nem volt olyan ijesztő, mint elképzeltem.

Pedig ha valaki csak hónapok alatt oldódik fel és szereti meg igazán a babát, az is teljesen normàlis.

Olyan emberekkel kommunikàlj, akik nem a bullshit-et tolják, hanem tényleg elmondják, mit hogyan oldottak meg. Vannak jó FB csoportok is.

Bocsi,közben megírtad nagyjából.Dehogy vagy idős,mondom úgy h 26,28,31 évesen szültem és akár még 1et bevállalnék,annyira imádom őket és a férjem is benne lenne..

Egyik barátnőm 38 évesen szült.És?

Attól még tök normális az egész,akkor lett értelmes férfi az életében.Ennyi.

Ne aggódj,el fog múlni az érzés.És ne törődj a negatív dolgokkal,koncentrálj a kisbabádra odabent!

#7

Utolsó vagyok.

Nekem két kolléganőm is ilyen korban szült, nagyon boldogok a babával.

Anyu engen 40 évesen. Felnevelt, egyetemre járatott. Hetente jön az unokàjához. Nem vàltak el.

Az idősebb szülők sokkal kevésbé vàlnak el. Anyagi helyzet és személyiség is stabilabb.

Az idősebb szülők gyerekei egy kutatàs szerint intelligensebbek.

Úgy sajnálom, hogy most így érzed Magad, tökre felidézi bennem az èn hasonló idòszakomat. De ha meglesz a baba egy picit vissza is fogod sírni ezt az érzést, hogy a testedben van és várod, mègha most nem is érzed így.