Ha végleg feladom, hogy lesz testvére a lányomnak, megbánom? Van közületek, aki lemondott a 2. vagy 3. gyerekről? El lehet ezt engedni?

Én hamar eldöntöttem, hogy nem lesz testvére a fiamnak. A környezet már sokkal nehezebben fogadta el.

Most 6 éves a fiunk, tökéletes család vagyunk, egyikünk sem "hiányolja", hogy nincs másik gyerek.

Örülj, hogy van egy csodálatos gyereked, ne azon agyalj, hogy lehetne-e még. Élvezzétek az életet hárman, legyetek boldogok így.

Van, akinek 1 gyerek sem jut, mégis túl tud lendülni ezen. Lásd: Pataki Zita

Én sokáig akartam kis testvért aztán ahogy nőtt a fiam rájöttem hogy mennyivel egyszerűbb már , úgyhogy letettem róla igaz nekünk is csak lombikkal lehetne.

Úgy vagyok vele, hogy örülök hogy legalább ő van , soknak egy sincs!

Akkor adnám fel, ha mindent megtettem volna. El kell döntened, hogy meddig mész el, jelölj ki egy határidőt, ameddig ha nem jön, akkor elengeded.

Neked még teljes életmódváltás és a hormonális egyensúly segíthet. Ha ér neked és a családnak annyit az ügy, adj magadnak időt, hogy helyreálljon az egészséged. Sportolj és diétázz. Szedd a pajzsmirigygyógyszert (ezt a legkönnyebb helyrehozni).

Ha 1-2 év múlva is ugyanitt tartasz, engedd el a témát. Legalább is a saját gyermek témát. Nálunk anno az örökbefogadás is szóbaött, én hamarabb örökbefogadnék, mint lombikoznék. Beszéljétek meg, hogy végülis mennyire fontos ez nektek, csak neked fontos vagy férjednek és lányodnak is...

Korban még bőven beleférsz! Jó neked, fiatal vagy :)

Eleve nem értem, hogyha az a problémád, hogy nem jön a baba, akkor miért szednél ezután fog.gátlót?

Arról nem is beszélve, hogy a lelki okok nagyon erősek ilyen helyzetben. Könnyen lehet, hogy ha elengeded ezt, és éltek lazán-könnyedén (nem fog.gátlóval), akkor egy éven belül teherbe esnél.

De a pajzsmirigy probléma is oka lehet ennek. Mindössze 3 hónapja diagnosztizálták. Lehet, hogy ha ennek a működése normalizálódik, akkor utána lassan-lassan növekszik a teherbe esésre az esély. De még így is kisebb lesz, mint normál esetben, magyarul: türelmesen kell próbálkozni.

De mondom, én úgy érzem, nagyon görcsölsz ezen a témán és ez rettentően ellene dolgozik a teherbe esésnek.

#7, a bizonytalansag miatt gondolkozik szerintem a fogamzasgatlon. En ket evet vartam a pozitiv tesztre masodik gyerekkel, es bizony elotte megfordult tobbszor is a fejemben, hogy inkabb vedekezzunk, minthogy megint jojjon a remenykedes, aztan a csalodas. Vegul aztan nalam a prolaktinszint lehetett a ludas, mikor az rendrzodott, akkor a progeszteronom is.

Kerdezo, a pajzsmirigy rendbetetelenek minimum ideje tudtommal inkabb 4 honap, es onnantol, ha rendben van, akkor jon az elso “probalkozos” honap. Donthetsz ugy persze, hogy teljesen elengeded a temat, en mar majdnem ugy voltam vele, aztan nem jott meg 13 napig, es bar a teszt negativ volt, elkonyveltem annak, hogy biztos tul koran csinaltam. Hanyingerem is lett, biztos voltam benne, hogy jon a baba. Foldontuli boldogsagot ereztem, akkor kiderult szamomra, hogy egyaltalan nem akarom feladni. Megjott vegul, es utana a kovetkezo ciklusban is, azutan viszont mar nem 😊 En orulok, hogy nem adtam fel, de te erzed, hogy neked/nektek mi alegjobb.

Nagyon sajnálom 😕 Mi is tesót szeretnénk.

Nekünk "csak" 2 éve nem jön a baba. Vagyis tavaly volt egy korai vetélésem (7 hetesen)

Az elmúlt fél évben orvostól orvosig jártunk. Minden ok! Senki sem tudja h mi a baj. Én is 30 vok. A férjem 42.

Ebben a hónapban úgy döntöttem, h feladom. Nincs több doki! Nincs több számolgatás, nincs több teszt!

Nem bírom már lelkileg. Inkább a lányunkra koncentrálok.

Úgy döntöttünk, h nem fogunk védekezni ezentúl sem. Az oka: fékek h egy fél év múlva meggondolom magam, és megint beleesek abba a hibába h csak erről szól az életem!

Tehát így nem lesz az h "nah mostantól próbálkozunk megint"

PCOS-es vagyok, PM alulműködéssel.

Nehezen jött össze a kisfiam, lassan 8 éve várjuk a tesót. Gyógyszeres kezeléseket végigpróbáltuk, amit csak lehetett, csodaszereket, mindent. Inszem, lombik nálunk sem volt, én akartam, párom nem, most már én sem.

Szóval 8 év. A csodában még néha reménykedem.

Egy nagyon kedves ismerős a 3. babáról mondott le... azt mondta, igazából csak akkor, amikor "kiöregedett" belőle. Jóval 40 felett.

Én közelítek a 40-hez. Az orvosom azt mondta, 42-43 éves korig mér belefér, szóval még van pár éven várni a csodát. Tenni már nincs lelki erőm érte. A "kötelező" gyógyszereket (met, inozitol, letrox) szedem, hátha.