Jogosítvány megszerzése így? Ki mit tenne a helyemben?

A sztorim talán kicsit hosszú lesz. Azért a terhesség topikba rakom mert így talán a "lelki" része is jobban átjön a dolognak...

Kicsivel kevesebb, mint két éve teherbe estem, de ez a terhesség nem maradt meg, 10.hét után missed ab műtét lett a vége. Első baba lett volna és eléggé földhöz vágott a dolog. Mivel azonban belekezdtem már a jogsiba megcsináltam a kresz vizsgát a műtét után, aztán elkezdtem vezetni. Kapásból kétszer annyi levezetett órával vágtam neki az első forgalmi vizsgámnak, mint ami szükséges. Megbuktam az első vizsgámon. Aztán megbuktam még négyszer. Ekkor jött a PÁV, amin gond nélkül átmentem, nincs gond a képességeimmel. A PÁV után két nappal pozitívat teszteltem végre (miután elvesztettük az előző babát nagyon vártuk a következőt). A páv után el is mentem a következő, immár hatodik forgalmi vizsgámra, első trimeszterben voltam, nagyon izgultam... minden vizsgahelyzetben iszonyatosan izgulok, de most azért is izgultam, hogy ha stresszelek, az rossz hatással van a babára...és nehogy megint megtörténjen a rossz.. de nem tudtam nem stresszelni... Persze megbuktam a vizsgán... az oktatóm azt mondta hogy kéne oktatót váltani, és megoldjuk valahogy, de azóta nem kerestük egymást...

Engem annyira kikészített ez az utolsó vizsga, hogy nem vagyok biztos benne, hogy el tudom megint viselni az órákat, és főleg az újabb vizsgákat. Anyagilag sem nagyon bírjuk már.

Azonban ha abbahagyom (májusban jár le a kresz vizsgám, és májusban fogok szülni..) akkor kárba megy minden, az a rengeteg beleölt pénz, fáradság, és a páromat is nagyon sajnálom, hogy így "cserben hagytam", amikor mindig támogatott és segített ebben az egész vezetésben, és neki is egy csomó segítsége benne van... Tudom, hogy szomorú lesz, ha nem szerzem meg a jogsit, azért is mert ő hisz bennem, hogy ügyes vagyok, meg persze a pénzt is kidobtuk az ablakon...

Nem tudom, mit tegyek. Állandó bűntudatom van amiatt, hogy befejeztem, és félbehagytam, és gondolkodom hogy mégis belevágjak, de akkor meg ott van hogy lehet, hogy megint rengeteg pénzt elvinne, és megint nem sikerülne elsőre, és rengeteg stressz lenne megint...

Meg egyáltalán elvállal még így valaki, hogy májusig le kell vizsgáznom? Több órát kéne vennem, mert hónapok óta nem vezettem, igaz, itthon vagyok táppénzen (autoimmum pajzsmirigy+gdm) tehát akár minden nap tudok órára menni... De kérdés hogy megéri-e... belevágjak vagy csak megint kudarc és stresszfaktor lesz az egész? Vagy lenne értelme befejezni? (Egyébként nem félek a forgalomban. A hat bukásomra tekintettel lehet, hogy kéne...de nincs problémám, csak a vizsgán izgulok, egyébként én úgy érzem nincsenek vészes problémák a vezetésemmel, látok az utakon nálam sokkal rosszabbakat. Persze azért nyilván a hat bukás nem volt mind ok nélküli, és azért tudom, hogy valami mégsem stimmelhet velem annyira, ha másfél évig nem sikerült levizsgáznom...de nem tudom, azt még senki nem mondta aki látott vezetni, hogy hagyjam abba, és nekem ez nem fog menni...persze attól hogy nem mondták, még lehet, hogy ez a helyzet, de én ezt magamtól nem látom.)

Ti mit tennétek a helyemben?