Más is érzi néha azt, hogy elege van a terhességből?

17 hetes vagyok, de eddig inkább betegségnek élem meg. Még nem érzem mozogni, tehát nincs úgymond visszajelzés odabentről, hogy ő valójában egy baba, de a tünetek kb a legeleje óta kínoznak (a hányás miatt még a kórházat is megjártam), és még messze a vége.

Szerintem ez normális. Mindenki máshogyan éli meg a terhességet. A végén úgyis csak a baba számít.

Én nagyon élvezem a terhességet, bár az enyém tökéletesen problémamentes. 16 hetes vagyok 1 hete érzem mocorogni is néha, ha nagyon figyelek.

Nekem rosszullétem sem volt. Álomterhesség eddig, és nagyon várt baba, akiért küzdöttünk sokat.

De meg tudlak érteni, ennyi problémával én is nehezebben viselném.

Imádom a picikémet, de a terhesség kb. minden pillanatát gyűlölöm.

27 hetes vagyok, még mindig rókázok, nálam is volt vérzés 11 hetesen, magas a vérnyomásom, terhességi cukrom van és nekem is epe diétát kell tartanom.

Vérszegény lettem, ami miatt folyamatosan szédülök.

Hihetetlenül várom már, hogy vége legyen és végre a karomban tarthassam.

A helyzetet nehezíti, hogy van egy 3 évesem is, így kb semmit sem tudok pihenni, mert szegény férjem folyton dolgozik.

Eddig akárkinek mondtam, mennyire elegem van a terhességből, mindenki kb lehurrogott. Pedig ettől nem leszek/vagyok rossz anya, csak nagyon nehéz várandósságom van.

Én is így voltam, főleg a másodikkal. Az elsőnél 14 hét hányás, aztán egy ideig gondtalanság, majd a végén magas vérnyomás, de szerencsére csak pár napom volt a farfekvés miatt kiírt császárig, így nem dekkoltam sokat kórházban.

Másodiknál 10 hét hányás, meg még pár hét émelygés. Ezt követően a 31. hétig nyugalom, majd jött ismét a terhességi magasvérnyomás, a rettegés, hogy mikor fektetnek be miatta, lesz-e belőle toxémia. A végén kevés és rohamosan csökkenő magzatvíz, méhen belüli növekedés lassulás, majd ismét egy császár, mikor elértem a kritikus pontot a magzatvíz mennyiségével. Szerencsére már 37+5 hetes voltam. Az utolsó másfél hónap folyamatos idegeskedés, aggódás a baba miatt, amiatt, hogy befektetnek, hogy viseli a nagylányom stb, alig vártam, hogy vége legyen már. Végül megúsztam kórház nélkül, amiért ezer hála a dokimnak, más befektetett volna. Szerencsére minden jól alakult, a kisfiam egészségesen megszületett, én mág gyógyulok a császárból. Több gyerekem mindenesetre nem lesz, amúgy se feltétlenül akartunk harmadikat, de olyan rossz volt ennek a terhességnek a vége, és a második császár se volt egy leányálom, én erről inkább letettem.