Szeretőként gyereket vállalni? Őrültség megtartani, ha előre tudom, hogy egyedül leszek vele?

27 éves vagyok, 3 éve vagyok egy férfi szeretője. Igazából ez több, mint szex. De kevesebb, mint kapcsolat... Ugyanis utazgatunk együtt, programokat csinálunk, rengeteget beszélünk mindenféléről, sokat segített már. Eleinte nekem csak kellett valaki, akivel jó a szex, mikor megismerkedtünk, a hátam közepére sem hiányzott volna egy kapcsolat. Viszont magas elvárásaim vannak minden téren, ez igaz a férfiakra is az életemben. Ő pedig mindentéren az elvárásaimon felül teljesített, szóval valahogy így egymás mellett ragadtunk. Tudok a feleségéről is, de sosem kértem, hogy váljon miattam, vagy hagyja ott (gyerekük nincsen, nem is lesz már). Viszont mint kiderült, terhes vagyok...

28 lennék, amikor megszületik, tehát nem olyan fiatal, amire az emberek felhúzzák a szemöldöküket. Anyagilag nincs problémám, van lakás, autó, biztos háttér. A munkám is olyan, amit tudnék folytatni egy kisbaba, kisgyerek mellett, én osztom be az időmet. Csak közben ott van az, hogy kb. nem lenne apja, lutri lenne, hogy mikor jönne olyan férfi az életembe, akivel komolyan együtt lennék, és szeretné a gyereket is. Mert hiába vagyok szép, csinos, dekoratív, a gyerek sok férfi esetében azonnali felejtést jelent. Nem hibáztatom őket, nálam is.

A "párommal" beszéltem erről, most azt mondja, hogy támogat engem is, és a gyereket is anyagilag, ha úgy döntök, hogy megtartom... Viszont nem tudom, mennyire értintene rosszul, ha a terhességem alatt mindenki kérdezősködne, faggatna az apa felől, vagy ha születése után a gyerek egyre jobban rá hasonlítana, és őt látnám benne minden nap.

Teljesen kivagyok. Fiatalon akartam szülni, 20-21 évesen. Máshogy alakult az életem (aminek örülök, egy gyerek mellett biztosan nem lenne ennyi jó emlékem, tapasztalatom, sikerem), de 1-2 éve érzem azt, hogy ténylegesen vágyom gyerekre, az anyaság jó és rossz velejáróival egyaránt.