Vállalnátok még egy gyereket, ha egyedül kell majd felnevelnetek?
Párommal 12 éve vagyunk együtt. 2 éve külön is váltunk 5 hónapra.Nem érzem magam biztonságban a kapcsolatban. Jól megvagyunk,de nekem az az 5 hónapos különlét olyan mély seb,hogy félek,újra megtörténhet,de közben majd megveszek még 1 gyerekért. Merthogy van egy 5 éves lányunk. Nagyon jó a viszonyuk apukával,jó volt az 5 hós különlétnél is.
Tudom,érzem,hogy ez már nem az a lángoló szerelem mint régen volt,illetve nem is olyan összeszokott,megszokott,de megvagyunk kapcsolat.
Ez a rossz és a jó kapcsolat közötti verzió,ahol közelebb vagyunk a rosszhoz,mint a jóhoz.
Vannak szép,csodálatos napjaink is de van olyan is,mikor gyorsan lefekszem aludni,mielőtt hazaérne.
Összegezve,úgy gondolom,hogy nem leszünk együtt életünk végéig,viszont sosem akartam 2 gyereket 2 apától és nem is fogom meggondolni magam. Tehát ha egyszer szétmennénk és lenne új kapcsolatom(nem vágyok rá),nem szülnék másnak.
Van külön házunk a párommal és 2 gyereket is eltudnék tartani a fizumból. Ilyen esetben vállalnátok még egy gyereket ha annyira vágytok rá?
A párom se mellékes természetesen,ő is vágyik másik gyerekre.
Kicsit zagyva lett amit írtam,sajnálom.
Én se szülnék 2 férfinak, de ilyen hadilábon álló kapcsolatba sem. Oké hogy te mondjuk nem bánod ha vége lesz, de ha külön mentek akkor már 2 gyereknek lesz elvált csonka családja. Nyilván ezt is lehet jól kezelni még ha nehezebb is, de szándékosan szaporítani ilyen helyzetben a gyerekek számát szerintem önzőség.
Szerintem minden gyerek azt szeretné/érdemelné hogy szerető teljes családban nőjön fel, ahol a szülők egymást is szeretik és tisztelik, így lehet igazán boldog a gyermekkora és kaphat megfelelő útravalót a felnőtt kapcsolataihoz.
Szülnék, de nem azzal a hozzáállással, hogy úgyis vége lesz, hanem előtte megoldanám a problémáinkat. Nem feküdnék le este, mielőtt hazaér a férjem (ha válni akarnék se, ez annyira ovis dolog...), inkább megvárnám és egy pohár bor//sör/bodzaszörp meg egy finom vacsi mellett beszélgetnék vele. Nem a gyerek(ek)be bolondulnék bele, hanem megoldanám, hogy havonta, vagy 2 hetente vigyázzon rájuk valaki pár órát és elmennék a férjemmel színházba/vacsizni/moziba/koncertre. Vagy csak sétálni egyet a friss levegőn. Mindezt a gyerek(ek)kel közös programokon felül. Meglepném a férjem apró dolgokkal, vennék a kedvenc csokijából, söréből, elküldeném a kedvenc bandája koncertjére vagy a haverjaival kártyázni. Ha nincs kedvem épp, akkor is szeretkeznék vele, nem azért, mert gyereket akarok, hanem mert tudom, hogy a kapcsolatunk megmentéséhez ez is kell. És élvezném is. És amikor helyrejött a házasságom és újra ott tartok, hogy igen, ő a másik felem és vele akarom leélni az életem, akkor megbeszélném vele, hogy szerinte jöbet-e egy új kisbaba.
(10 éve vagyunk házasok és igen, voltunk hullámvölgyben, de az sosem volt kérdés, hogy akarjuk-e egymást és a közös életünket. És ki merem jelenteni, hogy sokkal szerelmesebb vagyok most, mint a kapcsolatunk elején.)
Soha nem gondoltam volna,hogy valaki ugyanazt megélte mint én,és ugyanolyan gondolatokkal küzd mint én,de ezek szerint lehetséges :) Csak mi fél évig voltunk külön és most 7 éves a gyerekünk.
És én úgy döntöttem,hogy vágjunk bele.Vannak bennem félelmek,de én is hasonlóan gondolkodom.Két gyereket is fel tudok nevelni,és ha bármikor is szét mennénk én se szülnék másnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!