Van itt olyan kismama/anyuka akinek a párja messze (külföldön) dolgozik? Hogyan bírjátok?

19.

Pár évig? Konkrétan a gyereknek nem lesz apja, nem fog kialakulni kötődés. Arról nem beszélve, hogy tényleg megéri e a kérdezőnek a kockázat, hogy rámehet a kapcsolatuk. Én nem fosztanám meg a páromat a gyerekétől.

Nincs olyan ok az univerzumban, amiért a férjemtől távol lennék, pláne most kismamaként!!

Szóval ha nálatok ez ilyen mondvacsinált okokkal megy, akkor valami nem oké :/

19-es vagyok

10 évet éltem külföldön,ha az első 4 évben teherbe estem volna, biztos hogy itthon szülök.Nem értettem szófordulatokat, gondolkodnom kellett hogy mit akarok és hogyan kifejezni és volt, hogy nem értettem a másik akcentusával beszélt nyelvet.Azt meg elképzelni sem tudtam volna, hogy mondjuk ott üljön velem a tolmács a szülésnél és mondja, hogy nyomja,ne nyomja tartsa vissza...Bele gondoltok ebbe az oldalba is? Nyilván nem.Holott a válaszolók zöme szült gondolom.Az sem fordul meg a fejetekbe, hogy első szülésnél mikor az ember lánya még nem tudja mire is számítson minden csak történik vele eleve mindentől jobban tart még ha jól tudná a nyelvet se menne idegességébe minden annyira és szülés közben egy idő után gondolkodni sincs ereje az embernek, nemhogy a gyenge nyelvtudással bármit is kinyögni..szóval nem nem életképtelen csak tisztába van azzal mit akar, milyenek a képességei és aszerint döntött, döntöttek.

Nyilván eleve tervezték a hazaköltözést.Nem mindenki azért megy el, hogy örökre letelepedjen.Vannak akik elmennek és évek múlva mikor tökét, nyelvtudást szereztek hazajönnek és vagy saját vállalkozásba kezdenek vagy befektetik a pénzt és nyugodtan elég úgy már az is ami jön egy -egy fizuból.

Hozzám eljutott az is amit a kérdező írt, hogy igen megveszik a házat aztán ha nem bírják a távolságot kiadják bérbe és ő visszamegy babástól..Innentől mi történik? Számukra a ház is egy bevételi forrás és nem kiadás.Aztán vagy hazajönnek vagy nem ez alapvetően mindegy, mert nem érint bennünket az ő dolguk.

Amúgy az sem mindegy milyen pld a kinti lakhelyük.Ahol én éltem sokan csak szobát béreltek és én is úgy kezdtem az elején, sok etnikum volt és nagyon különböző felfogás a rendről,a csendről,a tisztaságról,higiéniáról és nem én speciel nem vittem volna ilyen helyre ,,haza" a kórházból a gyerekem..ha pedig lakást bérel valaki átlag bérrel akkor sokat elvihet a lakbér, kevesebbet tud félretenni ha pedig a hazajövetel a cél akkor igenis spórol a többség és nem nagyvilági életet él, persze él szórakozik de nem szórja ész nélkül..

Szóval értem ,hogy mit ír.És speciel én magam is azt gondolom amit írtak feljebb, hogy valószínűleg vissza megy a párjához ha megszült, de nem gondolom, hogy életképtelen volna és nem fikáznám amiért nem tanult meg anyanyelvi szinten egy nyelvet mert két éve már kint élt.(főleg ha eleve nem is tanulta előtte).

Több minden eszembe jutott, és több választ is nagyon megerősítek. Egyrészt két év után szülni 24 évesen eleve nem mindennapos. Másrészt valóban, aki külföldi fizetéshez szokott, az nagy százalékban nem akar soha többé itthoni fizetést, ergo nem fog hazajönni végleg.

Harmadrészt pedig, egy külföldön dolgozó apa, egy két éves kapcsolat, külön lakhatás hiánya minden, csak nem tervezett terhességhez való...

Ne haragudj, nem érzed az egész helyzetet gáznak? Hogy egyedülállóként neveled majd a gyereked, mert az apja külföldön, te meg az anyóséknál mert félsz egyedül? Azért nem élsz külföldön mert itt is félsz hogy nem érteted meg magad, itthon is félsz mert első gyerek. Szerinted hány nőnek van első gyereke? Anyóssal biztosan egy leány álmom lesz :)

Mi a párommal belföldre se igen megyünk külön, nem hogy másik országba. Nem fura ez neked, hogy a párod is támogatja hogy költözzél tőle haza? Én arra is mérget vennék, hogy nem te vagy az egyedüli nő az életében. Jobban át kellett volna rágni ezt a témát, és nem ilyen jól "tervezetten" beszülni két év után az itthon maradt anyósnak.

Na és akkor mi változik, ha a gyerek születése után megy vissza? Akkora már eléggé fogja tudni a nyelvet, ha orvoshoz kell vinni a gyereket? Persze.

Amuyg meg se a nemet, se az angol nem olyan nehéz nyelv ahhoz, hogy az ember megertesse magát és ő is megértse amit mondanak. Nem kell hozzá szofisztikalt nyelvtudas, tökéletes nyelvtan. Amúgy is, minél magasabban képzett valaki, annál jobban képes rá, hogy a bonyolult dolgokat egyszerűen is elmagyarázza. Egy orvosnak ez nem fog gondot jelenteni. Hollandiában élek, relatíve jol b3szelem a nyelvet, bsr a nyelvtanom nem tökéletes, sőt és nyilván sok olyan szófordulat van, amiről fogalmam nincs. Volt szerencsém ah onkológiára járni pár éve. Elmondhatatlan, hogy mitf meg nem próbáltak, ha valamit nem értettem meg. Elmondta újra, lassabban, elmondta angolul, nemetul, körülírta, körülírt a egyszerű szavakkal, leírta higy meg tudjuk keresni a szótárban... De pl olyan is volt, hogy amikor telefonon időpontot kertem, mondta a recepcios, hogy ha szukseges, keresnek nekem akar anyanyelvi tolmacsot is. Amugy pánikbeteg vagyok, pláne stressz helyzetben, olyankor meg az anyanyelvem is gondot okoz, de soha, egyetlen esetben se volt olyan, hogy ne tudtak volna velem megértetni, miről van szó, vagy ne értettek volna meg, hogy én mit próbálok elmagyarázni. Akarás kérdése ag egész. Itt viszont nem akarnak. Se a kérdező, se a párja, ez itt a probléma.

Szia! En ertem mi a gondod, ugyan ebben vagyok perpillanat en is, csak meg nem dontotottuk el hol szuljek! Ezek a kommentelok nagyon okosak es nagyon tokeletesek. Jo nekik.

En par honapja jottem ki, egy olyan nogyogyaszati problemaval ami 10% eselyt adott babara. Szoval nem vedekeztunk.

Sikerult. En ertem mi a gondod, en is csak a ferjem miatt vacilalok, nem szivesen hagynam egyedul. De minden mas miatt mennek haza!

Donts ugy ahogy a szived sugja! Kilehet birni a tavolsagot. Sogornom otthon szult,9 eve elnek igy.