Iszonyat lelkiismeret furdalásom van?!? Mit tegyek hogy ne érezzem ezt?

Nos, hát először is én azt mondom hogy ne gondolj arra hogy te ettől rossz anya leszel, és lelkifurdalásod se legyen.

Nem te vagy az első és nem is az utolsó aki vágyik az egyik nemre és végül mikor az ellenkezőt kapja akkor mondjuk úgy hogy "csalódik".

Viszont biztos vagyok abba hogy amint eltelik pár nap másképp fogod látni,érezni a dolgokat. Elmúlik ez a kis csalódás ami most benned van. Mert mégha közhely is az azért tény hogy a legfontosabb hogy egészséges legyen.

Gondolj azokra a dolgokra amiket majd együtt csinálhatok, hogy lesz egy pici pasid aki majd a mindent jelenti neked. Később ha lesz tesó, ő pesig még lehet lány és legalább lesz egy bátyó.😊

A barátnőm is kislányt akart végül van egy másfél éves kisfia, mindig azt mondja nekem hogy nem cserélné el 1 lányért sem. Hidd el te is így leszel. Imádni és szeretni fogod és elsem tudod majd képzelni hogy neked ne ő legyen.😊

Szia!

Mi is teljesen kislányra készültünk, nem is gondoltam sosem, hogy fiú lesz. Aztán mikor kiderült, hogy kisfiú, kellett egy pár nap az agyamnak mire megszoktam a gondolatot. Egyre jobban megbarátkoztam a dologgal, vártuk nagyon. Aztán a születése után majdnem elvesztettük. Azóta jelentéktelen dolognak tűnik mégjobban a fiú vagy lány lesz probléma.

Egyébként nagyon örülünk neki, következőnek is szívesen fogadnánk kisfiút, de igazából mindegy.

Minden jót😊

Az első terhességemkor én is lányt szerettem volna. A férjem is tudta, bár neki mindegy volt. Együtt voltunk az ultrahangon, mikor mondta a szonográfus, hogy fiú, én bőgtem. Hazáig sírtam, hogy én nem akarok fiús anyuka lenni. Pár nap múlva már madarat lehetett velem fogatni, hogy fiam lesz.

A másodiknál már el sem tudtam volna képzelni, hogy lányom legyen, teljesen fiús anyukának könyveltem el magam. Aztán közölték, hogy kislány. Akkor már nagyon örültem neki.

A harmadik terhességem missed ab.-bal végződött.

Most a 4. terhességnél már teljesen mindegy, hogy mi lesz, csak egészséges legyen.