Úgy érzem egyedül maradtam. Hogyan tovább?

Jah, mint az autóreklámban, mi? “mióta apa lettem, kétszer is ellenőrzöm a holtteret” És akkor te eszköznek akartad használni a babát, akivel majd el tudod érni nála azt, amit magadtól nem sikerült.

Azon külön nevetnem kell, hogy pont Berlinbe jött a srác megkomolyodni. Én is itt èlek, és mondhatom, vannak kerületek (pl Kreuzberg) ahol minden este buli van valahol az egymást érő szórakozóhelyeken, és a metróról leszállva már dílerekbe botlik az ember. Nem fogsz te ebből az emberből még annyit se visszakapni, amennyi a kiköltözése előtt jutott. Jobb, ha legalább te összekapod magad, legalább egy felelősségteljes szülő jusson szegény kisgyereknek. :/

Nem tudom hány éves vagy, de meg lettél vezetve rendesen. A párodnak talán eszébe kellett volna jutnia ,hogy az előtt ,,szedje meg magát" mielőtt babát vállaltok, nem akkor mikor már terhes vagy.

Az meg hogy együtt sem éltetek és így kezdtetek babaprojektbe merész.(Bevallom én csak 5 év együttélés után mertem babára gondolni, mikor már láttuk hosszú távon is működünk)

Amúgy igaza van a többieknek.Ez a fiú nem akar igazán apa lenni.

Nem voltam hasonló cipőbe, de nem irigylem a helyzeted.

Sajnos arra kell készülnöd, hogy egyedülálló szülő leszel.

Sajnálom a helyzeted. De sajnos rosszul döntöttél. Egy férfi sosem fog megváltozni miattad, vagy egy gyerekért. Ha változik, azt önmagáért teszi. De ez egyébként a nőkre is igaz ám. Sajnos bedőltél, a "ha majd gyerek lesz..." dumának.

Ilyen embernek nem szülünk gyereket. Előbb bizonyítson gyerek nélkül!

De neked most már késő. Fogadd el, hogy egyedül maradtál és örülj, hogy ott a családod, akik segítenek. A legrosszabb az egészben, hogy úgy vette a nyúlcipőt, hogy még azt is képes volt veled elhitetni, hogy a közös jövőtök miatt megy ki. Pedig a leírásod alapján inkább másik országba menekült a felelősség elől.

Nem akarlak semmire sem buzdítani, de ha 7 hetes vagy, akkor még van időd eldönteni, hogy képes vagy-e egyedülálló szülőnek lenni máris.

Ne vedd a szívedre, vannak akik elég nyersen írták le a véleményüket. Biztos ők tökéletesek és sosem volt egy rossz döntésük sem az életben, sosem voltak nagy válaszútjaik amikben tanácstalanok voltak.

A helyzet, hogy vannak, akik hajlamosak a naivitásra, hiszékenységre, de ez nem csak kortól, hanem a környezettől, családtól, neveltetéstől is függ. Naiv voltál, hogy elhitted ezt neki. Gondolom te már készülnél a családalapításra, tervezgetnéd és élveznéd az otthon melegét, de ő még nagyon nem ott tart, más szinten álltok az életben. Ezzel egészen addig nincs baj, amíg nincs baba a háttérben.

Szerintem ő nem egy igazi apatípus. El tudod őt képzelni, hogy éjjel felkel a picihez és megeteti? Hogy otthagyhatod biztonságban egy kis időre a babát vele, míg elugrasz valahová? Hogy ölébe veszi és dajkálja, figyel rá, játszik vele? Hogy időben megy érte majd bölcsibe, oviba, nem pedig a saját dolgait helyezi előtérbe? Hogy mondókát tanít neki? Hogy kiáll melletted és segít otthon a házimunkában, bevásárlásban akkor is, mikor te totál el leszel havazva a babával? Mi nem ismerjük, ezekre a kérdésekre nem tudunk válaszolni, de a gyerek érdekében hideg fejjel ezt át kell gondolnod, félretéve minden "talán"-t, "remélem"-et, "szerintem"-et.

A másik, hogy játssz a legrosszabb kártyákkal. Lelép, nem támogat, visz mindent a fejed fölül. Megleszel-e akkor a babával? Egyáltalán akarod-e a gyermeked teljes szívedből, vagy csak miatta akartad? Van-e olyan háttér otthon, hogy segítsenek az ellátásában anyagilag és fizikailag is? Van-e önálló kereseted, munkahelyed?

A személyes véleményem az, hogy egy gyermeknek inkább ne legyen mellette az apja, mint lásson egy olyan személyiségmodellt, ami negatív és káros számára. Jó, nyilván senki sem tökéletes, de egy gyerek érzi, hogyha az apja és az anyja közt nagy baj van, ha nem is mondják, sok szempontból károsan hat a személyiségére. Természetesen ritka az olyan család, ahol mindig teljes a harmónia.

Remélem minden rendbejön, drukkolok, kitartást! Ez egy nehéz helyzet, de mindig lesz valahogyan.