Hogyan lehet feldolgozni egyedül maradtam terhesen?

Itt vagyok én is! Nehezen tudtam feldolgozni, több éves házasság után lépett le.

Családom mellettem volt, így könnyebben ment. Amilyen birka voltam (24 évesen), visszafogadtam volna.

De a szülés után minden megváltozott. Láttam, mennyire örülnek az apukák. és ő nem volt ott. (kisbetű ő-nek nem véletlen!) Akkor nem az eszemmel, érzéseimmel felfogtam, nem kell nekem ilyen férfi. (Férfi az ilyen?)

Több, mint 30 éve.

Megélhettem, hogy a második gyerekem születésénél milyen érzés, amikor ott az APA, és velem együtt örül.

Túlélhető, még ha most nehéz is! Élvezd a terhességet, találd meg a szépségét.

Minden jót kívánok Nektek!!!!

Úgy van, ahogy a második írja. Ki kell élvezni a terhességet, mégha egyedül is maradtál :) Nekem sem volt könnyű, de túléltem, egyedül is sikerül nevelni a gyermekem, és élvezem minden pillanatát :)

Nekem a terhességi időszak elég nehézkes volt, sokszor hiányoltam őt, de szerencsére a családom mellettem volt, ahogy a barátaim is, ha társaságra vágytam, őket kerestem.

Szülés után, hogy őszinte legyek, még örültem is, hogy nincs velünk az apa, mert aki arra sem hajlandó, hogy szülés után bejöjjön a kórházba, csak egy pillantást vetni a gyerekére, az a későbbiekben se legyen rá kíváncsi.

Nekünk is ment, neked is menni fog :) Sok erőt és kitartást kívánok!

De szörnyű ilyeneket olvasni:(. Nagyon sajnálom hogy veletek ez történt. Nem is értem hogy egyes apukák hogy viselkedhetnek így.

Nekem párom nagymamája maradt anno egyedül terhesen. Rá nem sokra lett egy másik férje és tőle született még egy gyerek. Együtt öregedtek meg. Kívánom, hogy mindenki aki ilyen helyzetben van, találja meg a megfelelő FÉRFIT aki kellő gondoskodással és figyelemmel viseltetek mind a babátok mind irántatok és egy sokkal különb és sokkal jobb embert kaptok a biológiai apa helyett.

Én azt mondanám.. Nem feldolgoztam, elfogadtam.

Nálunk ha azt mondanám, a mai napig vissza jönne. Abban az esetben ha gyerek nélkül folytatnánk.

Én küldtem el őt. Nehezen. De igen. Mert sajnos az alkohol, a drog, az erőszak nem fért bele. Már terhes voltam mikor munkahelyet váltott. 2 hét alatt kifordult magából. Előtte egy aranyos, kedves, gondoskodó férfi volt. Nagyon várta a kislányunkat. Utána már azt akarta hogy adjan örökbe. Vagy épp hasba vágott, mikor mondtam beszélni akartam vele.

Az a férfi hiányzik aki volt, ami lett az nem.

Már 4 éves a kislányom és mostanában többször játszik anyukás-apukásat, vagy mondja, érdeklődik hogy apa!?

Ilyenkor egy csomó a gyomrom, össze szorul a szívem.

De elfogadtam hogy a gyerekem az első. És az ő élete, boldogsága, egészsége a legfontosabb. :)