Ti 100%ig úgy éreztétek hogy itt az idő, gyereket vállalni? Nem féltetek félbe szakítani a karriereteket?

Nem volt karrierem, csak (diplomámnak megfelelő) munkám, amit ugyan szerettem, de nem annyira hogy sírjak utána.

Igen, biztosan éreztem, hogy itt az ideje (10 éves kapcsolatba, 6 év munka után).

Igaza van a ferjednek.

De szerintem valojaban nem feltetlen a karrieredet felted hanem hogy lesz egy gyerek es az azzal jaro dolgok, kevesebb szabadsag stb..stb..

Lehet hogy akarsz de lehet nem vagy meg kesz erre, vagy egyszeruen csak benned van az, mint mindenkiben hogy mi es hogyan lesz ezutan, hiszem az eleted megvaltozik es az ismeretlentol mindig van valamilyen szintu felelem.

Ezt neked kell tudni melyik.

Teljesen mindegy mikor szulsz, így is úgyis félbe vágja a karriered.

Én egyébként nem éreztem az idejét, nem éreztem hogy “huuuu most azonnal anya akarok lenni!!!” Csak azt tudtam, hogy 30 éves korom előtt szeretném az elsőt, így belevágtunk. Ez így nem valami romantikus, inkább átgondoltnak mondanám. Akkor már 6 éve voltunk együtt és össze is hazasodtunk. Anyagiak meg voltak, karrierem nem igazán volt de volt egy jó munkahelyem. Azóta oda nem akarnak visszavenni és rengeteg anyától hallom, hogy nagyon kicseszett vele a munkahelye, szóval bármi megtörténhet.

Én diploma nélkül kezdtem dolgozni egy cégnél (szakmámon belül!) és 4 év után jelentettem be, hogy babát várok.

Cég függő, de nálunk ez nem okozott gondot, hamarosan vissza is vesznek.

Te ismered a céged, visszavesznek majd a pozíciódba vagy egy másik osztályra kerülhetsz majd? Viszont ami biztos, hogy kötelességük visszavenni, törvény. Abban az esetben nem így történik, ha a terhesség bejelentése után aláíratnak veled egy közös megegyezéses felmondó nyilatkozatot vagy valami hasonlót. Na azt ne tedd. A cég köteles szülési szabadságra küldeni úgy, hogy vissza is vesz ha már úgy döntesz visszamész. Törvény!

Nem féltem. Pedig én mondhatni az egész addigi életem adtam fel. Vendéglátós voltam, pultos. Imádtam. De tudtam, hogy a szüléssel ennek vége. Gyerek mellett nem fogok tudni vendéglátásban dolgozni (férjem szakács).

Szóval gyed alatt képeztem magam, és a pénzügyi területen helyezkedtem el. Szeretem ezt is.

De mire eljutottunk a gyerekvállalásig, a munka valahogy háttérbe szorult. Az "csak munka". Pénzkereset. A család meg család.

És ez a mai napig így van. Majd meglátod, hogy nem a munka lesz a fontos, amikor felhívnak az oviból, hogy hányt a gyerek, vagy lázas, és menj érte...

Most még ezt nem érzed, mert egy nem kézzel fogható dolog.

"Férjem szerint nincs tökéletes időpont " - ez így van, azért, mert ez olyan nagy dolog, hogy racionálisan utánagondolva: fél az ember és nem mer belevágni. Ezért jó a szerelem (nyugodt kapcsolatról, felnőttről beszélek) - ott átadja magát két ember a boldog egyesülésre, mérhetetlenül, végtelenül MAGASABB tudatállapotban, mint a racionális fontolgatások világa - és hopp! lesz egy új élet.

*

A nemrég, 94 évesen eltávozott nagyszerű Erdélyi Zsuzsanna Kossuth-díjas magyar néprajztudós asszony egy interjúban beszélt az életéről, munkásságáról, magánéletéről. A kérdező a gyerekek érkezésére kérdezte "Jókor?" Mosolygott a tudós asszony- vannak dolgok, amelyek nem halogathatók, fiatalon jó, ha a gyerekek jönnek. És tudományos munkásságát tudta magas szinten folytatni.+