Kismamák! Hogy viszonyul hozzád a környezeted?

6,5 honapos terhes vagyok, a kornyezetem mind jol fogadta a bejelentestol fogva. Akiknek szemelyesen mondtuk el ( rokonok, baratok, kollegak), ok mind gratulaltak, izgalommal fogadtak a hirt, azota is gyakran megkerdezik, hogy mi ujsag, hogy vagyok / hogy vagyunk, miujsag a babaval, illetve meselik a sajat terhesseguk / gyermekvarasuk torteneteit nekem, ill a ferjemnek is. Kedvesen allnak hozzam. A tavolabbi ismerosok, akik csak innen onnan hallottak idovel, ok is pozitivan fogadtak, dicsernek, hogy fitt maradtam, illetve hogy mostmar szepen kerekedik a pocakom, ok is kerdezgetnek. Ismeretlen emberek a tomegkozlekedesen pl elozekenyebbek, tobben mosolyognak, latom, ahogy megnezik a hasamat, mar jo par idegen megjegyzest tett, hogy " nahat, milyen szep kerek kismama has" :) jol esik, elvezem a terhessegnek ezen szakaszat, kimondottan jol erzem magam, boldog vagyok, foleg ahhoz kepest, hogy az elso 3 honapot vegighanytam / aludtam / szedultem / undorodtam. :) Remelem, a vegeig igy lesz,bar tudom, hogy most jon meg a " java".

Nem mondom, hogy kivetelezes jar a kismamaknak, de azt pl nagyon bunko dolognak tartom, amikor reggel ulnek a fiatal sracok a metron pl, a kismama meg jol lathato nagy hassal kapaszkodik folottuk, de egyik at nem adna a helyet, mert hogy " o baja, hogy terhes"....

Rám mindenki nagyon figyelt: a férjem főleg, példásan viselkedett a terhesség minden percében. A barátaink és a család rettenetesen izgatott volt, a munkatársaim meg nagyon figyeltek rám a munkahelyemen pedig mind férfiak. Összességében mindenki nagyon kedvesen viszonyult hozzám. :)

Egy helyet kivéve: a BKV-t mert ott 9 hónap alatt összesen 3-an adták át a helyüket, annál többen vállaltak viszont le és löktek odébb. :D

Bár én még csak az elején vagyok. De alapvetően mindenki segítőkész, és kímélni próbálnak.

Mondjuk most egy kicsit úgy érzem, mintha én lennék A TERHES... így, csupa nagybetűvel. Mintha nem lehetne velem másról beszélni. De biztos túl érzékeny vagyok.

A BKV-s dolgokra igyekszem magam lelkileg készíteni. Főleg a múltkori kérdés után ami itt az oldalon jelent meg, hogy miért kéne a kismamáknak bármilyen előnyben részesülni. Hiszen a mi bajunk, hogy szaparodunk. És sok lelkes támogatóra talált a kérdező... olvasni is sokkoló volt. A szüleik büszkék lehetne a nevelésükre.

Azt hiszik hímes tojás vok.

Néha már sok nekem...

Ne csinald ezt ne csinald azt feküdj stb stb.

Nem beteg vok hanem terhes.

Tudom hogy kímélnének meg minden de amikor egyedul vok itthon csak nem csinalja meg senki helyettem.

És mikor mindenki fogdosni akarja a hasam,na hát attól kivok.

Mas a közeli rokonok de ismerősök is fogdosnák...

Uuuuu tényleg... ez a hasfogdosás.

Épp most beszéltem anyukámmal, és kérdeztem tőle, hogy vajon terhesen mitől lett köztulajdon a hasam?

9 hetes vagyok, nincs is még babapocakom. Hasam az van, mert én dagi vagyok. De a terhességtől egyelőre csak a mellem nőt, jó hogy nem már azt fogdossák...

#3

# 5-ös! Erre mondta a férjem, hogy elcsépelt dolog a kismama pocakját simogatni. Miért nem apuka "ékszerét" simogatják, hogy szép munka volt, az lenne az igazi. :D

Egyébként nálunk csak a szűk család tudja még, de ők nagyon örülnek és óvnak mindentől. A férjem a fellegekben jár.

11 hetes vagyok, még nincs is rendes pocakom, de már most az agyamra mennek a pocak simogatással. Nem szeretem, ha a férjemen kívül más is hozzám ér. Nekem még a puszi meg az ölelés is kényelmetlen, nem hogy a család egy része a hasamat fogdossa.

Szia!Én 9 hetes vagyok a második babával.

Már a buszokon n3m csodálkozok mert az 5 éves kisfiunkkal megyunk se áll fel senki.Akkor egy kismamának?

És még ugye nem is látszik.Valamelyik nap utaztam busszal a férj3mm3l es a fiunkkal.A kisfiamat leültettem.a férjem állt fogta a csomagokat.Én pedig szenvedem állva.Szédültem hányingerem volt...majd felazabadult egy hely pont ott nem messze álltam.Mire odaértem egy büdös részeg (bevolt pisilve) férfi elfoglalta.Majd felnézett rám és vihogott..álltam tovább.Majd felszállt egy 16 éves modell alkatú kislányka mobilt nyomkodva...annak felállt és átadta a helyét ....mondván nehogy elessen....

Bár én a helyére n3m ültem volna le...

Na mindegy tudom még sok ilyen és ehhez hasonló vár rám...pedig érdekes minket még úgy n3veltek hogy időseknek,kisgyerekkel utazóknak,kismamáknak át kell adni a helyet.Mindig is átadtam én is a férjem is.Pedig nem vagyunk idősek 27-28.

A férjem ha nagyobb bevásárlás van vagy nagyobb kiruccanás, nagyobb séta szokta mondani ,hogy maradjak inkább otthon.:)persze én sosem :)de tudom hogy aggódik értem.Tudja hogy mennyivel fáradékonyabb vagyok.Még a hasamat nem szokta simogatni...végülis nincs is mit.Gondolom majd ha látszódni fog.:)

Nem nagy a rokonság.A férjem rokonai vannak többségben és őszintén mondva elég rossz májúak.Nekem a szemembe nem mondják de tudom hogy ítélkeznek.Előtte 2 honappal a terhességem előtt megszűnt a munkahelyem és azért a nagy ítélkezés.Hogy így vállajuk a 2.gyermeket.

Vegülis engem nem érdekel ki mit mond.Én és a férjem örülünk nagyon és a kisfiunk is örül a kistesónak.:)