Van valaki aki hasonló borzasztó helyzetben volt terhessége alatt? Mi lesz velünk? Rettegek a vesekatétertől?!

Szia!

Ne haragudj, hogy válaszolok neked, mert tudom, hogy nem ilyen választ vársz, de leírom, hogy velem mi történt (lehet még láttad is a kérdésemet, ha olvasgattál ebben a témakörben, mert én is kérdeztem itt anno).

Szóval első babám, velemszületett rendellenességgel nincs bal vesém. 32 hetesen óriási görcsök, nagy a fájdalomküszöböm, de ordítottam, hánytam a fájdalomtól, és pisilni pedig nem tudtam egyáltalán. Kórház, hatalmas vesetágulat, kaptam antibiot, tornázni kellett, hogy menjen arrébb a fiam, hátha ő nyom el valamit, azért nem tudok pisilni, de semmi. Jött a duplaj katéter. A felhelyezéskor üvöltöttem, mintha élve nyúztak volna, a nővér meg mondta, hogy ne hisztizzek, ez nem fáj. Feltették d.után, éjfélkot néztek, még mindig nem volt egy csepp vizelet sem a zacsiban, a hasam meg majd szétrobbant. Felvittek a műtőbe, hogy leveszek, nem tudták, mint kiderült, rosszul lett felhelyezve, uh-val nem tudták lekövetni, így a 32 hetes fiammal a hasamban megröntgenezték a hasamat. Mellettem volt egy képernyő és láttam, ahogy minden felvételnél ott a kis csontváza. Életem egyik legrosszabb percei voltak, annyira féltettem őt, hogy mi van, ha károsodik, de azt mondta a doki, hogy nicns más választás. Végül sikerült kiszedni a katétert, közben adták a tüdőérlelőt, hogy megcsászároznak, és a 3. érlelő után, mielőtt vittek volna császárra, nem tudni mitől (valszeg arrébbment a kicsim) magától, spontán megszűnt a hihetetlen fájdalom, és beindult a vizelet.

Szóval nekem akkora trauma és sokk volt a duplaj, hogy leírni nem tudom. 3,5 éve történt, azóta is eszembe jut, hogy mi van, ha károsodott a kicsim a rtg miatt (eddig úgy tűnik nem) (jah és persze a zárón egy mondat nincs arról, hogy röntgeneztek, meg úgy az egész sztoriról, ami miatt már bánom, hogy akkor aláírtam a zárót, csak nyilván örültem, hogy nem kellett a császár és hogy megúsztuk egyben, együtt)

Szóval én azt tudom javasolni, hogy lehet én 1 a millióból voltam, akinek ilyen szerencsétlenül történt a felhelyezése, de ha bírod még, és a doki se látja totál indokoltak, várj vele. De amint az orvos szükségesnek érzi, engedd, mert nyilván ők tudják a legjobban, mert mondom, lehet, sőt valószínűleg csak én voltam ilyen béna, és nyilván ők látják nálad a helyzet súlyosságát...

Tényleg nem akartalak ijesztgetni, csak annyira átérzem a fájdalmadat.

Próbálj tornázni (négykézláb mozgasd a törzsed le fel) hogy hátha sikerül kibillenteni a kicsit, hátha neked is csak ő nyom el valamit.

A legjobbakat kívánom neked!