Költözzek el terhesen? Attól észhez térne? Vagy mit csináljak a bizonytalanságával?

Ha elköltözöl, akkor feszíted a húrt. Mi van, ha ő nem "észhez tér" (=meghunyászkodik), hanem bedurcizik és ő is tovább feszíti?

Elmondom: addig feszítitek mindketten egyre jobban, amíg elszakad. Vagyis véglegesen különváltok. Ezt szeretnéd?

Anyukád és barátnőd is NAGYON-NAGYON BUTA TANÁCSOT ADOTT!!!

Nem derült ki a korotok, de abból, ahogy fogalmazol és hogy barátodként említed a párodat, gyanítom nagyon fiatalok vagytok. Az elsődleges feladatotok most az, hogy felnőtté váljatok, 23 héten belül. Eddig ti voltatok a gyerekek, mostantól a szülői szerepkört kell átvennetek.

Nem játszmázni kell, elköltözni, észhez téríteni... Nem. Le kell ülni és megbeszélni, hogy kinek, mi a problémája, miben tudtok egymásnak segíteni, min szeretnétek változtatni és hogyan oldjátok ezt meg. Sok sikert!

6- os tökéletesen leírta..

A női játszmázás sosem vezet jóra.. Sem 10-en, sem 40 évesen

Ez az elköltözés..

Komolyan ilyen kapcsolatban akarsz élni, és gyereket nevelni, ahol, az első problémára menekülünk( mert az..hiába te nem gondolod komolyan)

Kommunikálni kell..

A párod aggódik, fél..

Bizonytalan.

Nem tdja, hogy hogyan fog ebben a szerepben megfelelni, és, hogyan kell viselkednie..

Korán van ez a gygerekvállalása..közel sincs készen rá.

Ehhez hasonló gondolatok egy tervezett gyerekvállalásnál is felmerülnek.

Mi 30felett vayunk, 10 év kapcsolat után várjuk a gyerekünket, aférjem mégis a minap mondta, hogy nem tudja elképzeli..

Hogy leszünk jő szülők.. Milyen lesz.. Nem lehet a fiókba tenni..úristen gyereknevelési elvek...stb

Nitprmálisak ezek a gondolatok..

Nálunk én magam is nagyon bizonytalan vagyok, pedig tervezetten vártuk ezt a babát..

29 hetes vagyok..és nem tudom elképzelni az egészet..félek, hogy képes leszek-e rá, úgy ahogy azt "kell"

Nem érzem magam terhesnek...(persze a hasam áatom ;) ) akkor a gyerekem apjától hogy várom el, hogy leendő apukának ÉREZZE magát..mert más tudni, és más érezni..

Kommunikáljatok..

Beszélgessetek.. Hallgasd meg..

Gondolom benned is vannak félelmek, mondd el neki... Meg fogja nyugtatni, hogy nem egyedül áll ezzel a problémával..

Együtt kell megoldanotok..

Most tudatosult benne, hogy ez a döntes megmásíthatatlan..

A férjem amikor az első sokk/ öröm lezajlott, akkor azt mondta.. Ez durva.. Végleges

..

Egy házat el lehet adni, egy kapcsolatból lehet szakítani, egy házasságot fel lehet bontani.. De egy gyerek..egy gyereket nem lehet visszaadni, akkor is felelünk érte, ha minden más felbomlik, változik....

Szerintem jól megfogalmazta..

.ehhez kell az embernek tartania magát..

Ez félelmetes szerintem minden élethelyzetben..de egy nem tervezettben egy fokkal félelmetesebb

Szerintem sem kellene őt büntetned. Én még normálisnak is gondolom ezt az aggodalmat a részéről. Ilyenkor annyira nagy a változás, hogy elbizonytalanodik. Szerintem azzal többet tehetsz ha a pozitív dolgok irányába tereled a gondolatait,hogy ennek nem csak egy kötelesség és komoly felelősség oldala van, hanem rengeteg boldogságot is ad.

Nálunk tervezett a baba és párom az eleje óta rettentően várja. Én vagyok az aggódósabb, hogy minden megváltozik. Pedig imádom a babát és nagyon várom is. De a változástól a legtöbb ember fél.