Csaszar vagy termeszetes szules?

Én úgy tudom, hogy ez nem kívánságműsor. Egy előzetes császár nem indokolja a következőt önmagában, hacsak a császárt indokló ok fenn nem áll továbbra is (pl. szívbetegség, méhfejlődési rendellenesség... egyéb betegségek).

Nálam az első gyerekemnél sürgősségi császármetszés volt, pedig spontán indult a szülés. Utána volt hiányérzetem és irigyeltem azokat az anyukákat akik spontán képesek voltak szűlni. 6 évre rá végül sikerült spontán szülnöm. Teljesen más, és sokkal nagyobb élmény volt. Egyáltalán nem bántam meg. 1 hónapja szültem meg a harmadik gyermekemet,a akivel szintén császároztak. Eltelt 12 év az elöző császáromhoz képest, de nem ilyenre emlékeztem. Akkor semmit nem éreztem a műtét alatt. Most nagyon rossz volt, mindent éreztem, hogy mikor fertőtlenítenek, mikor vágnak stb. egyedül fájdalmam nem volt, de így is elég kellemetlen volt. Utána a felépülés is lassabban ment, még idehaza is a férjem segítségére szorultam amikor ki akartam kelni az ágyból. Császáros műtétnél azzal is számolnod kell, hogy sokkal kockázatosabb, az első császárnál nálam komplikáció lépett fel. Begyulladt a sebem és két helyen meg is nyíltam. A doki azt mondta, hogy örüljek neki, hogy nem kell újra varrniuk. Szóval szerintem a spontán szülés sokkal jobb.

Helyesbítenék 2. válaszoló! A normál!! menetű spontán szülés jobb....Az első szülésem spontán, hiba nélküli szülés volt. A második kevésbé volt hiba nélküli! A babát sos menteni kellett, már a szülőcsatornában volt, megakadt oxigénhiány stb. Kinyomták belőlem. Annyit mondok, hogy szülés után 5 hónapig véreztem, ott a szülőszobán, pedig öntöttek belém mindent, amit tudtak.

Simán le lehet vezetni törvényből, miért nem működhet kérésre.

Miért ítélnénk el? A szülés az szülés, teljesen mindegy, hogyan jön ki a gyerek! Mind a két módszerrel megszenvedi az anya, de amúgy sem a szenvedés mértéke a mérvadó! :)