Mi a legkellemetlenebb a csaszaros szulesben?

nekem a katéter volt a legrosszabb mindkettőnél.

az első császárom nem volt túl fényes. először is indított szülés volt, másrészt nem tudtam mire készüljek...vajjúdtam 6 órát, aztán nem fért ki a baba, baromi durva fájásaim voltak már, mikor megkaptam az érzéstelenítőt, azt hittem meghalok....maga a műtét közben végig rázott a hideg - valószínű maga a tény hogy műtenek - felkészületlenül ért, és ez sokkolt kicsit...utána míg kiment az érzéstelenítő aludtam, az első felállítás nem a legjobb valóban, de az már valahogy nyugodt körülmények között történt, boldog tudatában annak hogy meg van a baba, nem tűnt borzasztónak. Nagyon fontos hogy amennyit csak tudsz a következő napokba sétálj...nekem ezt sem mondták, feküdtem, mondván biztos a pihenés tesz jót, hát úgy be is gyulladtam harmad napra, hogy még 2 hétig bent tartottak...

a második császáromnál már tudtam mire számítsak...elhatároztam hogy semmi gond nem lesz, és pikk pakk menni fog. Így is lett...bementem, vajjúdás itt ugye nem volt, a katéter sz.r volt, mint az elsőnél, de a műtétet meg sem éreztem, semmi remegés, semmi hidegrázás...kicsit feljött a gyomorsavam, negyed órát hányingerem volt, de ez minden....a felállás sem viselt meg, és már 2 nap múlva kiengedtek, a protokoll ellenében, olyan gyorsan felépültem, azt mondták kell az ágy annak aki valóban lábadozik :) szóval, azt javaslom, csak pozitívan!

Egyébként csövet nem mindenhol adnak az első császáromnál adtak drain csőt, a másodiknál nem...beöntést mi egyiknél se kaptunk...normál szülésnél se adnak, ez a policy, aminek ki kell jönni az úgyis kijön. a hasnyomkodás már nem fáj. Ha kapsz drain csövet, az valóban nagyságrendeket javít mikor kiveszik...de nem tudom mitől függ h adnake

Beöntést nem kaptam, a katéter kellemetlen, cső nem volt bennem. Az első felállás az kegyetlen, a mozdulatlanul fekvés se volt valami élvezetes.

A fájdalom az elég borzasztó pár napig, de én már 5 nap múlva egyenesen jártam. Sokat kell mozogni, járkálni, amihez nekem megvolt a motiváció, mert a kislányom korábban született és a megfigyelőben tartották 3 napig.

Nincs bennem sajnálat, hogy nem szülhettem simán. Teljesen mindegy volt, hogy milyen módon, a lényeg az volt, hogy egészségesen szülessen meg a gyerekem.

Az egyetlen negatívum az volt, hogy nem láttam azonnal. Alapesetben kontaktlencsét viselek, akkor viszont szemüvegem volt, amit le kellett venni és a szulo szobában maradt. Így aztán egy rózsaszín maszatot láttam zöld maszat háttérrel a gyerek és az orvos helyett.

Műtét közben hánynom kellett és az hogy le vagy kötözve szinte (ugye vérnyomásmérő meg monitorok), fejtől lefele nem érzel semmit és úgy kell hányni nagyon rémisztő, szerencsére nem jött ki csak az érzet volt, 170-re fel ment a pulzusom úgy bepánikoltam.

De ez csak a második helyezet az első felállás az első helyen, harmadik helyezet meg a dobogón meg a katéter,nagyon fájt ahogy felrakták.

De összességében túlélhető, hamar felépültem, ezek mind pár perces rossz dolgok voltak, többi fájdalmas része teljesen kibírható.