Megosztanátok velem, hogy mit éreztetek a szülés előtti napban-órákban? Olyat ami biztos jel volt vagy utólag különös!

Szülés előtt 3 nappal darabokban távozott a nyákdugó. A kicsit nem éreztem úgy mozogni, mint máskor.Szülés előtti 2 napban azt hittem belehalok a fájdalomba. Nem tudtam enni, a vizet is kihánytam, nem kellett wc-re mennem, nem tudtam se ülni, se feküdni, se állni, egyszerűen sehogy se volt jó. Már ekkor kórházban voltam, mert a 42. hétben jártam és veszélyeztett terhes voltam, nagyütemű magzati növekedés miatt. Nagyon gyenge voltam azt mondták nem fogok tudni természetes úton szülni, igaz én ebbem a 2 napban könyörögtem, hogy szedjék ki belőlem. Akkor este mikor megállapították, hogy elkezdődött a folyamat nem volt nagyobb fájdalmam, mint ami már 2 napja volt. El sem tudtam képzelni, hogy jobban is fájhat. Hát nem is, a szülés meg maga az a 8 óra hossza ami hivatalosan a vajúdás volt, nekem az megváltás volt.Az az érdekes, hogy mielőtt elkísértek volna az ügyeletes orvoshoz, éreztem, hogy muszáj enni pár falatot még ha kihányom is, így pár falat sima kenyeret leküzködtem. Természetes úton hoztam világra a kisfiamat, aki 56 cm és 4450 grammal született. :) bocsi a kifejezésekért, de mikor kicsusszant az isteni érzés volt. És mikor megláttam minden fájdalmam elszállt. Aludni sem tudtam, fel voltam pörögve a boldogságtól.

Semmi különös nem volt. Hétfőn megvizsgált az orvosom, egy ujjnyi voltam. Szerdán, akkor voltam 40+1 hetes, újabb vizsgálat, már 2 ujjnyi. Megkérdezte akarok-e szülni aznap, mondtam naná. Mire visszaértem a kocsitól a vizsgálóba a csomagokkal elfolyt a magzatvíz. 5 és fél óra múlva megszületett a kisfiam. Nem mondom, hogy nem fájdogáltam néha vagy szédültem, volt hányingerem is abban a pár napban, de semmi konkrét.

3 nappal szülés előtt iszonyatos gyomorrontás! Legalább is azt hittem h az, hascsikarással amit el tudsz képzelni...konkrétan azt hittem megindul a szülés is. Így utólag esett csak le h tisztult a szervezetem, csak brutál verzióban.