Volt már úgy valaki, hogy kisbabát várt és közben nem tartotta a szüleivel a kapcsolatot?
Lassan fél éve , hogy anyuval és apuval nem tartom a kapcsolatot. Tudom, hogy most itt elfognak sokan ítélni, de gyerekkorom pokoli volt. Örökös félelemben éltünk, apu agresszív volt és most is az nagyon. Nem ivott sosem, de sokat ordított velem és anyuval is. Anyu nagyon megkeseredett mellette és sokszor a fejemhez vágta, hogy miattam nem tudott elköltözni tőle és megbánta, hogy megszült ( ezt kb 8 évesen mondta nekem először).
Igazából nekem van lelkiismeret furdalásom, amiért nem tartom velük a kapcsolatot, szűk 6 hét múlva megszületik a kislányunk. Van egy féltestvérem, aki szintén terhes volt és ekkor szakította meg apánkkal a kapcsolatot. Egy semmiségen üvöltözött vele apu a telefonban , ez már 14 éve volt.
Az az igazság, hogy a párommal amikor fogadtuk a szüleimet vendégségbe még nyáron, akkor is nagyon megsértettek lelkileg. Próbálom magam védeni és a kislányunkat, mert anyu valami Jézus szíve szektában is benne van, apu meg azokat a dolgokat , amiket szépen meg lehetne beszélni üvöltözéssel intéz el.
Biztosan fogok most kapni hideget-meleget, de úgy hoztam meg ezt a döntést hónapokkal ezelőtt, hogy mindent mérlegre tette: magamat taníttattam ki, sokszor éheztem is emiatt. Továbbá sok terhet cipelek lelkileg még most is sajnos. Nem haragszom rájuk, már nincs bennem gyűlölet sem, csak a családomat szeretném megvédeni.
válasza:A főkérdésedre válaszolva: van, én is így vagyok.
Anyámmal februárban szakítottam meg a kapcsolatot. Életem során másodjára hagyott el. Egyszer 8 évesen- apám nevelt. Illetve felnőtt koromban is. Tetőzi azzal, hogy martirkodik és a látszatra rettentően ad. De most nem írok részletesen, nyilván ha egy felnőtt nő megszakítja az anyjával a kapcsolatot, azt nem ok nélkül teszi.
Rá másfél hónapra tudtam meg, hogy babát várok. Továbbra sem szeretnénk őt beengedni az életünkbe. Pedig 3 héten belül szülök. Ahogy közelebb a szülés, annál erősebben érzem, hogy jól döntöttem. Bár nagyon nehéz döntés volt. De nekem már azt kell néznem , hogy mi a jó gyermekemnek, a férjemnek és nekem. És egy újszülöttnek és egy kismamának nyugalomra van szüksége. Ne legyen lelkiismeret furdalásod! Megérdemled a boldogságot!
Bár leirásodból úgy tűnik olvastad a Mérgező Szülőket, ha mégsem ajánlom! Nekem sokat segített.
Ugyanígy vagyok vele, mint te is. Ahogy közeleg a kislányom születése annál jobban érzem, hogy jól döntöttem. Sajnos anyáink nárciszok, nárcisztikusak. Amikor először lett face book oldalam kiabált velem, amikor felvettek főiskolára akkor is minden baja volt,hogy elköltöztem.
Egyik válaszadónak: igen, lehet testvérek vagyunk :D Én is jól tanultam, sőt egyetemi végzettségem kitűnőre végeztem. Anyám reakciója az volt, hogy ezt bárki megcsinálja :D
Anyu kifejezetten rosszul reagált a babára, de ahogy az egyik válaszadó is írta, nem érti , nem fogják megérteni. Vigasztal nem vagyok ezzel egyedül.
válasza:21-es vagyok: Örülök, hogy segítettem. Ha beszélni akarsz, írjál nyugodton akár privátot is.
Egyébként a férjem mindig azt mondja, hogy amint meglesz a pici, még ennyit sem lesz energiám, kapacitásom gondolkozni a történteken :) Sztem ez nálad is így lesz.
válasza:Úgy látom, hogy Te még nem engedted el a kapcsolatot a szüleiddel. Én pár hónapig voltam ebben a stádiumban. Nyűglődtem, engem is hívogatott anyám, írt, de csak felkavart. Gondolhatod terhesen mennyire volt erre szükségem. A legutolsó hívása után olyan migrénem lett, hogy hánytam tőle. Sosem fordult még velem ilyen elő előtte! Akkor hoztam egy döntést, ami nagyon nehéz volt, de azóta jobb és nyugodtabb vagyok:
Letiltottam őt. A számát is, a közösségi oldalakon is, és tudom, hogy nem tud kapcsolatba lépni velem. Persze ehhez az is kell, hogy köztünk van 200 km.
Igen, a test az mindig jelez.
Apám mint írtam is, nagyon agresszív és nem tetszik neki, ha nemet mond neki valaki.
Annak idején a féltestvérem volt 6-7 hónapos terhes és amikor x év múlva összefutottunk az utcán, azt mondta, hogy soha többet nem bocsájtja meg apánknak, amikor akkor is ordított vele a telefonban, mert mentőt kellett hozzá kihívni.
Tudom, azt kellene magamban sulykolni, hogy nem én vagyok a hibás. De azért tegnap durva volt a beszélgetésben, hogy nyíltan kimondtam, hogy félek, ha odaengednénk a kislányt, akkor rá is kiabálna. Mire azt mondta, hogy meg kell hallani az utasítást. Szóval még csak nem is tagadta, hogy rá is kiabálna.
válasza:Mi a férjem apjával nem tartjuk, 36 hetes vagyok.
Januárban volt egy vitánk, mert én tavaly decemberben állítólag vérig sértettem (ő előtte 1000x megbántott engem, de az nem számít). Én a januári vitánk óta nem beszéltem vele.
Aztán nyáron, amikor átment a férjem elmondani a babát, neki esett apósom, hogy tudta, hogy fel fogom magam b_szatni a fiával, és várta már a hírt... az UH-képre se volt hajlandó ránézni, csak mondogatta, hogy ez hiányzott még. Azóta a férjem nem kereste, az apja se őt, a 30. szülinapján se köszöntötte fel.
Én nem bánom, mert egy részeges disznó, csak a férjemet sajnálom nagyon, hogy ilyen apja van.
válasza:Vannak esetek (ez is olyannak tűnik) amikor a kapcsolat megszakítása a legjobb megoldás.
Ha gyereket vársz nem teheted ki sem magadat sem a gyereket lelki bántalmazásnak, veszekedéseknek.
A szülők felelősek a gyermekeik jólétéért, a szüleinket viszont nem mi választjuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!