Volt már úgy valaki, hogy kisbabát várt és közben nem tartotta a szüleivel a kapcsolatot?

Lassan fél éve , hogy anyuval és apuval nem tartom a kapcsolatot. Tudom, hogy most itt elfognak sokan ítélni, de gyerekkorom pokoli volt. Örökös félelemben éltünk, apu agresszív volt és most is az nagyon. Nem ivott sosem, de sokat ordított velem és anyuval is. Anyu nagyon megkeseredett mellette és sokszor a fejemhez vágta, hogy miattam nem tudott elköltözni tőle és megbánta, hogy megszült ( ezt kb 8 évesen mondta nekem először).

Igazából nekem van lelkiismeret furdalásom, amiért nem tartom velük a kapcsolatot, szűk 6 hét múlva megszületik a kislányunk. Van egy féltestvérem, aki szintén terhes volt és ekkor szakította meg apánkkal a kapcsolatot. Egy semmiségen üvöltözött vele apu a telefonban , ez már 14 éve volt.

Az az igazság, hogy a párommal amikor fogadtuk a szüleimet vendégségbe még nyáron, akkor is nagyon megsértettek lelkileg. Próbálom magam védeni és a kislányunkat, mert anyu valami Jézus szíve szektában is benne van, apu meg azokat a dolgokat , amiket szépen meg lehetne beszélni üvöltözéssel intéz el.

Biztosan fogok most kapni hideget-meleget, de úgy hoztam meg ezt a döntést hónapokkal ezelőtt, hogy mindent mérlegre tette: magamat taníttattam ki, sokszor éheztem is emiatt. Továbbá sok terhet cipelek lelkileg még most is sajnos. Nem haragszom rájuk, már nincs bennem gyűlölet sem, csak a családomat szeretném megvédeni.