Mennyi segítség várható el?

Kérdező!

Az én férjem mielőtt munkába ment, nekem csinált kaját,meg még megkérdezte nincs-e szükségem valamire,nem én keltem hamarabb ,hogy őt készítsem el.A férjed nem hogy nem segít,hanem még az ő alapvető dolgait is te csinálod.Így ki fogsz bukni.

Szerintem sincs rendben, ha ennyire kivagy.

Én 30 hetes vagyok, durván vérszegény, de azért nem esik nehezemre a házimunka, pedig dolgozok is. Nehezebben csinálom meg, mint eddig, meg lassabban, de belehalni nem akarok.

A ruhát ki lehet vinni 2-3 részletben is, én sem cipelem a 7 kg-nyi kimosott ruhát egyszerre a szárítóig, mert oda se tudom fogni a hasamhoz. :)

Főzéshez előkészülni lehet ülve is, aztán nem kell ott állni a kaja mellett, amíg el nem készül.

De ha úgy érzed, valami nagyon nem megy, akkor szólj a férjednek, hogy segítsen. Enyém szokott segíteni, mosogatni, vagy néha megfőzni, ha látja, hogy fáradt vagyok estére, szó nélkül megcsinálja.

Miert vagy a ferjed csicskaja ??

"És fél 6-kor kelek, hogy a férjemnek cigit töltsek, kaját csináljak, kávét főzzek, hogy elindulhasson dolgozni."

Hat igy ez a hazassag nem tart sokaig ezt most garantalom neked.

22 hetesen meg kicsit ossze kellene szedned magad!

És még azt hittem én viselem nehezen a terhességet.

32+4 hetes terhes vagyok, az elején sokat hánytam, aztán a 29.-ik hétig 0-24-ben émelyegtem is,durva vashiányom lett, aranyerem kijött, sokat szédülök, a csípőm nagyon fáj, gerincsérvem van, mégis fogom magam és elvégezem a házimunkát. Szépen lassan apránként. Igyekszem 2 napra főzni és akkor a másik nap takarítgatok. Férjem 10 órát dolgozik, mégis mindig segíteni akar mindenben, de nekem lesülne a pofámról a bőr, ha még tőle várnám hogy a házimunkát is ő csinálja. Persze szoktam hagyni hogy menjen bevásárolni amikor szabadnapos, vagy a mosott ruhát bevigye nekem, de amit tudok azt szépen lassan megcsinálgatom. Épp a minap panaszkodtam anyukámnak hogy mennyire rosszul viselem én a terhességet, mert kb 50%- ra esett a kapacitásom, és hogy mennyire szégyenlem magam miatta. Persze tény hogy nem vagyunk egyformák, de hogy ennyire elhagyja magát valaki, azért szerintem ez túlzás. Ha jól beosztod az időt akkor jut idő mindenre. Én se szoktam odarittyenteni már egy 5 fogásos kaját ebédre, de azért egy levest meg egy rakott krumplit vagy főzeléket odatenni nem nagy dolog. A porszívózást se kell megcsinálni egyszerre, én is két részletben porszívózok. Közben leülök egy kicsit, megpihenek, aztán folytatom.

Javaslatom: beszélj a férjeddel, mond el neki ezt amit leírtál, aztán várd a reakciót. Beszéljétek meg hogy mi az amit átvállalna tőled a munkaidő lejárta után.

A maximális segítséget elvárhatod. Az igaz, hogy a terhesség nem betegség, de egy igen csak MÁS állapot, amikor sokszor egy pohár vizet nehéz tölteni, sőt...meginni! Ezt azért írtam, mert olyan evidenciák, mint az evés, ivás heteken keresztül rémálom tud lenni egy nehéz várandósság idején. Ez a diszkomfort-érzet fel tudja őrölni az ember idegeit (persze, átmeneti időszakról van szó, de az is átmeneti, hogy a férjnek kell porszívóznia vagy felmosnia).

A férjed élete annyiban változott a te terhességeddel, hogy bizonyos házimunkát neki kell elvégeznie, azért, mert neked nem igazán megy, sőt, veszélyes is lehet a sok hajlongás, egy rossz mozdulat akár a babára is. Megértem, egy fárasztó nap után még föl kell porszívóznia ahelyett, hogy lepihenne.

A te életed annyiban változott meg a terhességeddel, hogy átvette a tested fölötti uralmat a kisbabád, aki a nap 24 órájában pumpálja ki belőled a tápanyagot, vitaminokat, és az energiát, amire azért jócskán szükséged lenne a megnövekedett teher cipeléséhez, a gyakori rosszullétek, hányások, nemalvás, étvágytalanság és társai elviseléséhez. Emellett egy kisebb labdát cipelsz a hasad tájékán, amire vigyáznod kell, sokszor útban van, a legegyszerűbb mozdulat is irtó bonyolult lehet. És persze, a porszívózéson és a többkilós mosott ruha cipelésén kívül azért csak elvégzed a maradék házimunkát, ugyanis gondolom nem jártok bokáig a szemétben, van étel a hűtőben, friss főtt étel a fazékban, mégiscsak tiszta ruhában jártok, tiszta ágyneműben fekszetek és még sorolhatnám.

A terhességed is ketten terveztétek, a kihordása viszont egyedül a te feladatod és felelősséged. Te vigyázol a pocakban a babára, te táplálod a testedből, a te energiádat fogyasztja, a te hangulataidat érzi ő is...azt hiszem, nem meglepő, ha azt mondom, hogy a dolog oroszlánrésze rád hárul (és fog a baba születése után is), a férjednek pedig heti 2x ki kell porszívóznia, és be kell hoznia a mosott ruhát. Te pedig azért pihensz, hogy bírd a gyűrődést!

Szval nyugi, hidd el, a férjed (ha a normálisabb fajtából való) tökéletesen tisztában van azzal, hogy mekkora meló a 9 hónap várandósság.

Nyugodtan legyenek elvárásaid a férjeddel szemben!

Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy az én férjem például magától veszi elő a porszívót, vagy éppen mos föl, ha a helyzet megkívánja. A megismerkedésünk előtti pár évben szingli pasiként sem ette meg a kosz, nagyon pedáns tud lenni kérls nélkül is.

És még valami: a baba születése után se mártírkodj! Én simán odanyomtam a férjem kezébe a babáinkat, miután hazaért munkából. És hogy miért? Mert amíg Neki volt napi legalább 20 perc ebédideje, hogy nyugalomban a munkahelyi étteremben széken ülve kényelmesen megtámasztva a hátát, kezét, és kellemesen elbeszélgetve a kollégáival elköltse az ebédjét, addig én hónapokon keresztül szoptatva ettem, mert akkor volt csend, ha a kisfiam a cicimen volt. Ültem a szék szélén egyáltalán nem kényelmes pozícióban, hogy valahogy áthajoljak az éppen szopizó kisfiamon, hogy úgy emelhessem a számhoz a kanalat, hogy ne a kisfiam csupasz buksiján landoljon az étel.

Ezen kívül volt napi kétszer legalább 40 perce, amikor ült a tömegközlekedésen (tudom, hogy nem ez mindenki álma ,én akkor ölni tudtam volna félóra bambulásért), és csak nézett ki a fejéből...vagy olvasott...vagy zenét hallgatott...vagy nem csinált semmit. Ezzel szemben én minden pillanatban csináltam valamit, a kisbabánk igényeit elégítettem ki nonstop, persze, mi akartuk, imádjuk is a gyermekeinket, de ketten vállaltuk Őket, tehát napi szinten a férjnek is bőven ki kell vennie a részét a baba körüli dolgokból is. Nem elég, hogy eljár dolgozni, és hozza haza a pénzt (egyébként max gyedet kaptam, és kisbaba mellett magántanítottam, jelentően hozzátettem a családi kasszához)

Szval kérdező, nyugi, babát vársz, nem most kell megváltani a világot, a férjed igenis hordozzon a tenyerén!