Tényleg önző vagyok, mert úgy gondolom ha a gyereket nem akarja valamelyik szülő, akkor inkább meg se szülessen?

Tegyük fel van egy 3 éves gyereked, boldogan éltek, erre az apa elhagy és a gyerek sem érdekli... Kérdem én, megölöd a gyereked?

Én nagyon nagyon, tényleg nagyon friss 'kapcsolatban' estem teherbe, eszembe sem jutott elvetetni! Úgy voltam vele hogy mindegy, hogy ki az apja, ÉN vagyok az ANYJA, és ez számít! (Szerencsére az apa is meg akarta tartani és azóta is együtt vagyunk, 2 gyerekünk van)

"Ha kialakítok egy normális igazi kapcsolatot, és kivárom amíg a partnerem fülrágásom nélkül ugyanúgy akar babát mint én, akkor kevesebb az esély arra hogy elhagyja meg lemondd róla mikor 3 éves lesz."

Ez most komoly? Melyik planétán élsz? Tudod, hogy hányan alakítják ki a normális kapcsolatot, még össze is házasodnak, a férfit mégis meglepetésként éri, hogy a nő gyereket akar és lelép? Tudod, hogy hány olyan apuka lépett már le, aki akarta a gyereket, jobban mint a nő, csak hát nem gondolta volna, hogy nemcsak rózsaszín felhő egy baba és a gyereknevelés, sok lemondással jár és inkább odébbállt?

Én együtt éltem az exemmel két évig, és már az elején mondtam neki, hogy idővel szeretnék gyereket. Ő ezt felnőtt emberként, felelőssége teljes tudatában tudomásul vette és mondta, hogy adjak neki két évet, amíg megteremtjük, meg miegymás. Aztán eljött az idő, hogy mi lenne, ha... belement. Terhes lettem. Ő meg kitalálta, hogy jaj, mégsem, mert (mindenféle hülyeség)... Én elvetettem, mert tudtam, hogy egyedül nem tudom felnevelni, mert nem vagyok olyan anyagi helyzetben és anyámékra sem számíthattam volna, ráadásul nem akartam a nyakukra szülni stb. De, ha megtehettem volna, akkor simán megtartom (28 voltam).

Ezek után felépítettem az életem, saját lakás, jó munka stb. És más gondolkoztam azon, hogy egyedül vállalok gyereket, elég erős vagyok hozzá.

Aztán megismertem a férjem. Ő kérdezett rá, hogy hogyhogy egyedül vagyok, nincs gyerekem 32 évesen? Mondtam, hogy így jártam, és én akarok gyereket, családot, de nem vagyok hajlandó éveket várni vele, hogy aztán ő is közölhesse, hogy "bocs, mégsem", akkor inkább egyedül vállalok. Szóval, ha nem akar gyereket, akkor meg se próbáljuk együtt, ne vesztegessük egymás idejét. Ő nem riadt meg, bevállalta azt, hogy ha idővel kiderült együvé tartozunk, akkor jöhet a baba. Elég hamar, 2 hónapja jártunk, és megfogant a fiam (nem gondoltam, hogy ilyen hamar össze is jön). Azóta is együtt vagyunk, szép család, boldogság (na jó, néha veszekszünk, de minden családban előfordul).

Szóval ezzel azt akartam mondani, hogy tök mindegy, hogy a legjobb tudásod szerint intézed és tervezed a dolgokat, egy pillanat alatt darabokra törhet, mivel nem csak tőled függ egy párkapcsolat. És akárhogy nem tervezel, csak folysz az árral, mégis a lehető legjobban jöhetsz ki a dologból.

Szerintem meg egy barátság attól barátság, ha nem csak azokat a dolgokat mondjuk ki, amiket a másik hallani akar. Olykor igenis meg kell mondani az igazat, még akkor is, ha az a másikat fájdalmas. Fontos az őszinteség.

Én a kérdezővel értek egyet. Bár, ha valaki a kérdezőt tartja önzőnek a véleménye és az értékrendje miatt, akkor ennyi erővel azt is önzőnek lehet nevezni, aki a párja véleményét leszarva vállalja a gyereket.

Nincs még gyerekem, de arról van fogalmam, hogy milyen csak az egyik szülővel felnőni. És bár nálunk az anyám lépett le, most huszonévesen kezdem átérezni ennek a dolognak a valódi súlyát. Szóval hiába adtak meg mindent a nagyszüleim és az apám, attól még nem volt anyám és rohadtul nem mindegy, hogy a gyerek apa/anya nélkül nő fel.

Egyetértek az Utolsóval. Ennél a kérdésnél is azonnal levágható, ki az, aki habzó szájú magzatvédő, pedig én utálom ezt a kifejezést... Gondolom kicsit kivágja a biztosítékot amikor valaki ostobaságokban bízik (=a pasi egyértelműen NEM tekint rá párként, és megmondta, amit megmondott - most azt ne feszegessük, hogy milyen ember is ő), és akkor erre ez a valaki aki egy gyárban dolgozik és a szüleivel él, és a barátnőm is ráadásul, sopánkodik nekem nonstop hogy hát igen, megmondta, hogy elhagy ha megtartom, na de hogy lehet, hogy pontosan így is történt?!!! Az ilyen azért hosszútávon elég idegörlő, és pontosan, ha valóban barátok, meg is lehet mondani a véleményünket. Könnyen lehet, hogy a csaj 100adszorra kérdezte meg, hogy "de most mit csináljaaaak?", és a Kérdező erre mondott véleményt, mely szerint legközelebb előre legyen okosabb. Ennyi.

Amúgy Kérdező, soha nem mondom, hogy soha, de sztem én sem tartanék meg egy gyereket, aki ellen az apja kézzel-lábbal tiltakozik.

Valaki embernek tartja a magzatot is - már a "babájaként" tekint rá - és nem képes elvetetni, vagy legalábbis nem abban a helyzetben, amikor még szerinte ki tudja szorítani az életéből a gyerekneveléshez szükséges szeretet, anyagiakat, erőt. Más meg nem tartja embernek, csak egy rosszul időzített terhességnek, és a lehetséges jövőjét félti jobban, a terveit és kényelmét, esetleg testét és párkapcsolatát és karrier-építését... stb., amit egy gyerek keresztülhúzna vagy macerásabbá tenne - számára az abortusz egy ésszerű és praktikus megoldás. Sőt egyesek a fogamzásgátló helyett tekintenek rá, de ez már megint egy másik véglet.

Kérdés, hogy a te barátnőd hogyan gondolkodott?

Pl. Nem tervezetten lett terhes, de értékrendje szerint nem tudta volna elvetetni, ezért bevállalta egyedül is? Ha empátiával nézem, hősies és sok sikert mindannyiuknak. Ez esetben meg - pláne ha még mindig szerelmes - érthető, hogy "duplán" reménykedik az apa visszatérésében. Ha viszont direkt esett teherbe, mert ezzel akart pasit fogni, akkor borítékolhatóan hülye terv volt, amire gyaníthatóan már ő is rájött. De még ekkor is kérdés, hogy a terhesség felől miképp gondolkozik: csak a reményt nyújtotta tovább a gyerek megtartásával, eszközként használva, amíg kifutott az időből (ami jaj de csúnya és logikátlan) vagy "vállalta a felelősséget" és már anyaként tekint magára.

Szép a gondolkodásodnak azon része, hogy tervezetten kellene szülni. Teljesen egyetértek veled.

Viszont ott bukik a dolog, hogy máshogy vélekedsz az abortuszról. Ha nem lenne nagy dolog, én is "elvenném" a gyereket, a te szóhasználatoddal élve. De szerintem nagy dolog. Nem elveszik, hanem abortálják, kiszívják a szétroncsolt magzat testét és fejét. Tudod te egyáltalán, hogy törtènik az abortusz?

Olyan könnyen kezeled, mintha csak a polcra tennél vissza valamit.

Az elejétől egyedülálló anyák nagyrészt nem azért tartották meg a babát, mert olyan csudijó egyedül nevelni, hanem a megfogant magzatot nem akarták kikapartatni, utána pedig reménykedtek a legjobbakban. Pláne, ha ez a magzat félig a szeretett személyé.. hordozza a tulajdonságait, meg minden.

Én abortuszpárti vagyok, félreértés ne essék, de neked pl nem engedélyezném, csak, ha végignézted a filmet vagy részletes tájékoztatást kaptál a lépésekről, hogy tudd, nem "elveszik" a gyereket..

És mielőtt azzal jönnél, hogy nincs jelentősége a szavaknak, gondolj bele, hogy hangozna mondjuk erőszakos közösülés helyett az, hogy lefogta és berakta a farkát.

Ugyanazt a dolgot írja le, mégis máshogy árnyalja.

Az, hogy "elveszik a gyereket" azt hordozza magában, mintha nem sérülne a magzat, valahol máshol ugyanabban az állapotban lenne. Sokkal kisebb jelentőségű, kevésbé felkavarú, nincs súlya. Szépen mintázza azt, te hogyan vélekedsz az abortuszról.

Egyébként nincs annál nagyobb taplóság a világon, mint megmondani egy anyának, hogy te elvetetted volna a gyerekét a helyében. Én fix, hogy nem reagálnék a megkeresésedre, francnak se kell egy kioktató stílusú érzéketlen "barát", amilyen véleménnyel vagy róla, nem értem miért beszéltek. Jah, más nem visel el?

Akkor én is önző lehetek, mert nem kényszerítenék senkit apaságra.

Ha becsúszik, megtartanám, abortuszellenes vagyok, de mindenképp védekeznék olyan férfival, aki nem akarja gyereket.

A barátnőd hülye volt.

Itt mindegy, hogy igazad volt-e, egy olyan dologban kapott kritikát, amin már nem tud változtatni. Ez diplomácia kérdése.

Egy újszülött nagy teher még kiegyensúlyozott párkapcsolatban is. A barátnőd végképp le van terhelve lelkileg és fizikailag is.

Milyen konstruktív elem volt abban, hogy ledorongoltad egy olyan helyzet miatt, amin már képtelen változtatni?