A terhesség, mint egy betegség?
Sziasztok!
Ne haragudjatok rám a kérdésem megfogalmazása miatt, mostanában elég rosszul vagyok. Még csak 8 hetes terhes vagyok, de nagyon el vagyok fáradva, folyton úgy érzem, hogy leragad a szemem, állandóan korog a gyomrom, de semmit sem kívánok, szinte minden ételtől öklendeznem kell, alig tudok megenni valamit. 35 fokban is sokszor fázom, máskor pedig a homlokom is verejtékezik annyira melegem van, pedig sosem volt ilyen ezelőtt. A reggelt rendre hasmenéssel, az estét mindig hányással zárom. Nagyon elkeseredtem. Ennyire béna lennék? Ilyen nehezen viselem a terhességet? Pont úgy érzem magam, mint mikor elkapok valami nagyobb vírust, de miért? Egyik nap a barátnőimmel találkoztam, még nem mondtam el nekik az örömhírt, és körülöttük sok nagyhasú kismama ült, ezért egyszer csak azon kaptam magam, hogy a téma a friss terhes nők, akik mindenféle hülyeséget, tünetet kitalálnak, hogy sajnáltassák magukat és mindenki velük foglalkozzon.. :( Ettől persze még sokkal rosszabbul érzem magam.
24/N
Elég fura nekem a lányok megállapítása. És persze teljesen alaptalannak tartom.
Én már lassan a terhesség végère érek, de határozottan az eleje volt a legrosszabb, legkeményebb. Az állandó hányinger, hányás, fogyás, puffadás, vérszegénység, szédelgés... ebből álltak a hetek, sokszor a konyháig nem tudtam kimenni. Ahhoz képest ez a derékfájás semmi.
Nem értem, hogy tudja ezt egy nő elfelejteni. Igaz, minden terhesség más, de épp ezért nem kéne így beszélni, mert nem tudjuk, mit él át a másik.
Ismerősöm pocakosan kapált..én meg a boltba menéstől elfáradok.
Te 8 hetes terhes vagy, és barátnők semmit nem tudnak róla?
Dolgozol? Csinálsz valamit? Ha ennyire kínlódsz, akkor lehet hogy ha elterelnéd a figyelmed akkor valamennyire enyhülnének a tünetek..
Mindenki máshogy éli meg. A barátnőidnek is csak addig lesz nagy szája, amíg egyszer bele nem szaladnak egy vacak koraterhességbe.
Félig off, de kb egyszerre szültünk a barátnőmmel. Szülés után egy héttel meséltem neki, hogy összedobtam egy rizst ebédre. Közölte, hogy nem vagyok normális, miért nem pihenek, hogy lehetek ilyen sztahanovista. Kiderült, hogy ő szülés után hetekig nem bírt talpraállni, mert szédült, ájult, gyenge volt. Nekem meg alapvetően semmi bajom nem volt már akkor. Nem vagyunk egyformák, na. :)
A 3. hónapig nem akartam elmondani senkinek, nem értem ez miért baj, egyébként talán pont a múltkor mondtam volna el nekik, ha nem olyan a hangulat, mint amilyen volt. Még egyikük sem volt egyébként terhes, de én sem. Nem dolgozom sajnos, nyári szünet van, de próbálom elfoglalni magam az őszi dolgokkal, előre dolgozni, de azt ugyanúgy a szobában csinálom, egy asztalnál, és nem enyhíti se az éhséget, se a hányást.
A másik amit elfelejtettem, hogy rettenetes ingerült vagyok, folyton ideges, kiabálok olyanokkal, akikkel nem szeretnék, ha magamban tartom akkor meg zokogás tör ki belőlem. Annyira bénának érzem magam. Viszont nem hisztiztem élőben és panaszkodom a páromnak, pedig szerintem megértené, nagyon próbál most segíteni nekem.
Köszönöm a válaszokat, kicsit megnyugodtam!
Ismerős. Tőlem is nemrég kérdezte meg egy barátnőm, hogy áruljam már el, miben fáradok el mindig ennyire. Nagyon rosszul esett. De mivel előzőleg én sem számítottam ilyen durva gondokra és helyzetre, elfogadom, hogy még nem élte át, és nem tudja.
Ettől még rosszul esik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!