Miért zavar, hogy kezd "nőni" a hasam? Kövérnek érzem magam.

Saját testzsír nem szedtem fel a terhesség alatt, de laza a hasfalam és egy kiadósabb ebéd után macerás volt odafigyelni, hogy behúzzam.

A terhességben azt élveztem, hogy végre kiengedhetem a hasamat, mert ilyenkor mindenki elnéző :)

Mondjuk nekem tényleg csak a hasam nőtt. Egy rég látott ismerőssel találkoztunk a terhességem vége felé, aki nem is tudott róla. (Építész és lakásvásárlásnál kértünk tőle szakmai segítséget.) Amíg vártunk rá, én háttal álltam és a férjemmel beszélgettem. Mögém érve megfogta a vállamat és rám köszönt. Amikor megfordultam, kijött a szeme, mint a csigának. Döbbenten mondta, hogy hátulról egyáltalán nem látszott semmi, aztán oldalról felbukkant a hatalmas pocakom.

Az 50 kilós induló súlyomhoz képest akkor voltam 56-57, a végére 58 lettem, de azt ott is hagytam a szülőszobán.

Sztem sok nő fejében megfordul, hogy juj mekkora hasam van... Ez bennünk van, hiszen egész életünkben arra próbálunk figyelni, hogy megfeleljünk mások és saját elvárásainknak ilyen például, hogy ne legyen hurkás nagy hasunk :D (persze nekem ez sose jött össze...) Szóval kicsit olyan ellentétes ilyenkor az egész, hogy mindig igyekeztünk elérni, hogy kisebb hasunk legyen most meg csak nő és megállíthatatlan. Én minden egyes tükörbenézéskor ledöbbentem...Pedig tudtam, hogy a kis csodánk nő bent :) De szerintem nem lehet megszokni... mire hozzászokna az ember már vége is. Ne érezd magad buta libának, ez ilyenkor normális, hogy így érzed. Hirtelen lesz elég nagy hasa a kismamáknak, közlekedni is nehéz vele, öltözködésről nem is beszélve :D

Én is egyik pillanatban idegbajt akarok kapni, hogy juj mekkora lettem, pedig szinte csak a hasam nőtt, aztán átkapcsolok... megsimogatom a pocakom és elmosolyodom, hogy csak a babám növöget :D

Boldog gömbölyödést és nem vagy egyedül :)

34hkm