Mit gondoltok a nagyobb (3-4 év) vagy a kisebb (1,5-2 év) korkülönbség a jobb? Mik a tapasztalatok?

"Rivalizalni fignak tinikorban mivel ugyanaz lesz az igenyuk."

Pont, hogy ugyanaz lesz az igényük és nem az lesz, hogy egy kamaszodó nyakába lesz varrva egy kisgyerek, aki miatt nem lehet csinálni semmit, akire figyelni kell, aki hátráltatja, aki csak idegesít, ha átjönnének a barátok, mert olyan kis taknyos és vigyázni kell rá és ha valami van, akkor persze rögtön kikap, hogy miért nem figyelt a kicsire..

20, 21-es teljesen egyetértek.

Kis korkülöbséges anya vagyok, és bölcsi ellenes. Szerintem sokkal jobb egy gyereknek ha otthon marad az anyukájával, 3 vagy akár 4 éves koráig még úgy is hogy az anyuka figyelme megoszlik közte és a kistesója között, mint 1,5 2 évesen bölcsibe rakni, mert anyának dolgoznia kell.

Szerintem a "csak azt látom mikor ott vagyunk, hogy" válaszokkal az a baj, hogy látsz ezt-azt, mikor ott vagytok. De nem vagytok ott örökké. A gyerekek egy bizonyos korig meg egyedül is tudnak alakítani, ha új közönség van, nem hogy többen.

A másik az, hogy a testvérféltékenységet lehet kezelni, de már előre el kell kezdeni felkészülni rá. Sokan olyan banális dolgokon rontják el, hogy hihetetlen, rossz hallgatni meg nézni, hogy mivel "nyugtatják meg" a "nagyot"... és ebben nem árt mindenkinek részt venni, pl. a múltkor ilyen kérdés volt itt, hogy anyuka még csak várja a másodikat, de a nagymama már belekezdett abba, hogy ijesztgeti az elsőt vele, meg miket mond. És akkor kajak olyan válaszok is voltak, hogy jaj nem baj az, a gyerekek úgy se veszik komolyan. Na aki így gondolkodik, ott tuti lennének bajok a testvérféltékenységgel, mert fingja sincs arról, hogy a gyerekek hogy gondolkodnak és milyen mérgezett alapot építenek épp a testvérikapcsolatnak.

nézd, én az iríásodból egyyértelműen azt olvasom ki, h nem akarsz kis korkülönbséget. csak azokkal a kommentekkel értesz egyet, akik a Te álláspontodat igazolják. Te most itt egy megerősítésre vártál, és néhányuktól ezt meg is kaptad.

Nekem alig 2 év van a gyermekeim között. Soha nem állítottam, h rajongva imádják egymást. Vannak harcok, veszekedés, lökdösödések. És igen, ha bejön egy másik a gyerek a képbe inkább őt részesítik előnybe. Az oviba egy csoportba járnak, de ott sem kizárolag egymással játszanak.

DE: igenis jó testvérek, a megnyilvánulásukból egyértelműen látszik, h nagyon SZERETIK egymást, a fent felsoroltak ellenére. És számomra csak ez a lényeg.

És nem mondom, h én nem panaszkodtam, amikor kicsik voltak, mert nagyon nehéz volt az első 1 év. de sosem csinálnám másképp.

A tanácsom: Te semmiképpen nem vállalkozz erre, ne hagyd magad a férjednek, h rábeszéljen, tisztán látszik, h ezt Te nem akarod. ha így mész bele, nem lesz jó vége.

Még annyival egészíteném ki, hogy 2 dolog miatt döntöttünk így.

1. valoban igazi játszótársai és barátai egymásnak, egy az érdeklődés, könnyen lehet programot választani, ami az egyiknek jó, nagy valoszinűséggel a másiknak is. Gondolok itt most pl. muzeumi kiállításra, mozira, színházra stb.

Míg egy 6 évest már simán viszel színházba, moziba egy 2 évest nem, ott már oszlik a család. Később már megnéznél egy komolyabb filmet, mesét, a naggyal, az még nem valo a kicsinek stb.

2. Az eslő 1 évtől eltekintve nekünk is könnyebbség volt. "Letudtam" egyben a gyerekvállalást, jelenleg is dolgozom és építem a karrieremet.

Egy csoprtba járnak oviba, egy a baráti társaság. Együtt járnak ovi után külön uszásra egy csoportba szintén.

Utolsóra is reagálva: van olyan rokonom, aki azért vállalta 2 éven belül a természetes szülést császár után, hogy tudja majd kergetni az elsőt. Elvileg jól ment, de aztán abból is ugyanannyi idő alatt sikerült felépülnie, csak máshol fájt.

Jómagam kb. egy éves koruktól leguggolva/térdelve pelenkáztam a gyerekeim, miközben ők vígan pakolásztak állva - egyszerűbb volt, mint a közelharc a komódon. (De persze ízlések és pofonok, sokan ragaszkodnak hozzá.)

Mindenesetre ha nincs semmi segítség vészhelyzetre, rizikósabb kis korkülönbséggel vállalni terhességet és szülést. Mi is azért is vágtunk bele később, mint eredetileg akartuk (plusz még tovább is tartott összehozni, mint az elsőt), mert az első szülés és gyermekágy elég necces volt sok kórházasdival és volt pár hét, hogy nappal nagymama, éjszaka a napközben dolgozó apja volt egyedül itthon az újszülöttel. (De másodszorra minden negatív gondolat és halálfélelem ellenére teljesen flottul ment. Azóta nem hiszek "a csak pozitívan" tanácsban :))