Mit gondoltok a nagyobb (3-4 év) vagy a kisebb (1,5-2 év) korkülönbség a jobb? Mik a tapasztalatok?

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgy..

https://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak..

Ha még találtok, küldök linket, ezek nem túl régiek, böngészd át őket.

Én azt gondolom, hogy nem lehet általánosítnai, hogy melyik a jobb. Kinek melyik. Ez egy örök dilemma és téma, a nagy korkülönbséges anyukák támadják a kiskorkülönbségeseket, és annak akinek meg kiskorkülönbséges soha nem vallaná be, h igen valoban nagyon kemény is tud lenni.

Azon gondolkozz el, ha tényleg az anyukának valami miatt feküdni kell, vagy a kórházba is bekerül, az egy nagyobb gyereket is megvisel, sőt akár még jobban is. Hiába érti az összefüggéseket, attól még nem lesz neki könnyebb elviselni az anya hiányát. Ez sajnos bárkinél megtörténhet.

Vagy hány olyan kérdést lehet itt is olvasni, h 1 éves gyerekeket bölcsibe kell adni, mert úgy hozta az élet. Ilyen is előfordulhat bárkivel bármikor. Ő sem látja akkor az anyját egész nap, és nem is érti még az okozati összefüggéseket, mégis hány ilyen példa van.

Nekem az a tanácsom, h ne akarj minden lehetőségre felkészülni, mert egyszerűen nem lehet. Dönts úgy, ahogy Te és a párod jónak látjátok.

2,5 év van a két lányom között. (Most 3 éves és 6 hónapos)

Ennyi körkülönbséget akartam (elsősorban én), mert húgom és köztem 6 év van. (Másodsorban a férjem is így gondolta, mert közte és nővére között 15 év van...) Baromi rossz volt, gyerekként szörnyű volt a testvéri kapcsolatunk. Akkor rázódott helyre, mikorra mindketten felnőttünk, és már dolgoztunk...

A lányok rajongásig imádják egymást, és már most tudnak együtt játszani is. Tény, fáradt vagyok, de szerintem csak az eleje nehéz. (A nagyobbik másfél évesen aludta át az éjszakát, nagyjából most is ennyit számolok :D) De úgy gondolom, megéri nekem ez a fáradtság, hogy talán jobb testvéri kapcsolat jusson nekik gyerekkorukban, mint nekem és húgomnak. Tudom, természetesen ez sem garancia a jó kapcsolatra, de mi így gondoljuk.

Én még azon is elgondolkoznék, hogy tervezed-e, h visszamész dolgozni. Mert van egy ismerősöm, náluk 3,5 év a korkülönbség és ő nem ment vissza a 2 gyermek között. 3 évesen ment a nagy oviba, utána kicsivel születt meg a pici. Ők kevesebbet akartak, de volt egy vetélése közben sajnos. Azt mondta, h nagyon sok volt a 6 év így egyben a kicsit már berakta bölcsibe, és ment vissza dolgozni. Vele nem maradt 3 éves koráig otthon, bár eredetileg úgy tervezte. Azt állítja, ha korábban összejött volna, a kicsi sem megy bölcsibe.

Ez is egy szempont.

Ha tudod menedzselni, akkor a kisebb korkülönbség jobb. A menedzselés alatt értem a terhességet, később a két kicsi gondozását, ha fel tudod fogni, hogy a "nagy" azért még kicsi és úgy kell vele is bánni stb. Minél közelebb vannak egymáshoz annál jobb a gyerekeknek együtt felnőni, annál közelebb tartanak egymáshoz mindenben, annál inkább egymás barátai is lesznek és annál kevésbé valószínű, hogy ahogy egyre nőnek, a nagy majd úgy érzi, hogy a sokkal kisebb a nyakába van varrva és annyira kicsi hozzáképest így tovább.

Más kérdés, hogy szülőként nyilván a nagyobb különbség könnyebb.