Hogy viselte nálatok a nagyobb tesó a kistesó érkezését, ha a korkülönbség mindössze 20 hónap?

Szia!

Én ugyan a gyerek vagyok, de remélem nem baj, ha azért válaszolok:)

Összes tesómmal viszonylag kicsi a korkülönbség (1998-2005 öten), és nagyon jól kijövünk egymással.

Nálunk mondjuk volt egy olyan szokás, hogy a kisbaba mindig hozott valamit a testvéreinek a születésével, és amikor hazajöttek a kórházból, megkaptuk.

Ez azért volt jó, mert ugye a kisgyerek így működik, h ha ajándékot kap, akkor aki adja, az nyilván kedves, tehát szeretni kell. Velünk is így volt, nem is volt emiatt féltékenykedés, rögtön megszerettük a kis jövevényt :)

A kis korkülönbségtől meg végképp nem kell félni, semmiképp se hátrány!

Nekem a gyerekeim között 21 hónap van, és egy nemüek.

Èn azért akartam ennyire közelinek öket, mert nekem a bátyámmal 4 év korkülömbség van és nekünk soha nem alakult ki igazán jó testvéri viszony. gyerekként szinte soha nem játszottunk együtt, de semmi esetre sem boldogan csak max kényszerböl. Majd most felnöttként van egy átlagos néhány havonta felhívlak kapcsolatunk.

Nekem a két lányom nagyon össze nött´, szinte már ikrekként viselkednek.

De nekem nem volt segítségem, így a nagy minden orában és percben velünk volt. Nem tudtam egyetlen egy nagyszülöhöz sem lepasszolni, így tényleg mindenben részese volt az ujszülött életében.

Persze voltak nehezebb idöszakok az elején, mert egyszerre ordított mindegyik... De most már egyedül játszanak, egyedül csinálnak mindent...

Ha a nagy és a kicsi nagyon szereti egymást, mint írod, akkor nem lesz baj az újabb babával sem. A nagy megszokta, hogy nem egyke, a kicsi viszont sosem volt egyedüli, neki ez természetes lesz. Itt-ott lesznek testvérharcok, de ez természetes.

Nálam a nagy után 14 hónappal megszületett a kisebb, 18 hónapra rá a még kisebb. Különneműek és nagyon szeretik egymást és egymás családját immár negyven éve!

Az újabb testvér hozott ajándékot, mint előttem írták, ez nálunk is bevált (unokáknál is).

Nálunk 2 év, és 2,5 év a korkülönbség a gyerkőcök között! Mi tudatosan így terveztük, és nagyon örülök neki, h így is alakult! Egyáltalán nem jellemző a féltékenység közöttök, persze vannak kisebb összezördülések, de ez természetes! Nálunk is különböző neműek és remekül összenőttek, szépen eljátszanak együtt!

Ahogy az előző válaszolok is írták, h kis korkülönbség esetén remekül kijönnek a gyerekek, ez nálunk az oviban is így van! Sok a 2-3 gyerekes, ahol csak pár év van a legkisebb és a legnagyobb között és minden renben! Szerintem ez nem nagy művészet és leginkább a szülőn múlik a dolog, h hogyan kezeli a helyzetet! Pl. az apró ajándék születéskor nagyon jó és bevált módszer! Mi rengetek programot csináltunk velük, közös családiakat illetve voltak csak apával, csak anyával is egyessével! Erre mindig figyeltünk, h mindenkire jusson elég idő és energia!

A nagyobbat belevontuk a kicsivel kapcsoltos teendőkbe, pl. fürdetés, tisztábatételnél, ő hozta a popsitörlőt, pelit! Amig szoptattam közben mesét olvastam a nagyoknak! Így senki nem érezte úgy, h el van hanyagolva!

A szülői oldalról rengeteg türelmet kíván!Voltak nálunk is nehezebb helyzetek, periodusok, amikor elfáradtam és kimerültem, de tuljutottunk rajta! Én úgy fogalmaznék, h a szülőnek baromi kemény időszak, de a gyereknek a lehető legjobbat teszed vele, h egymás igazi társaként, sőt barátjaként nőhetnek fel!

Örülök, hogy gyarapítjátok a három gyerekesek táborát!

Viszonzásul csodaszép életet kívánok Nektek, felhőtlenül boldog babavárással!