Nagyobb korkülönbség: kinek van tapasztalata? Tényleg rossz a gyerekeknek?

Nekem van egy 6 éves lányom és egy 3 hónapos fiam! Azt mondhatom, hogy eddig a lehető legjobb testvérek, a nagy imádja a kicsit, segit, figyeli minden mozdulatát, segit a fürdetésben, és egyáltlán nem féltékeny. Akkora a szeretet, hogy ha a pici valamiért sir, akkor a nagy is elkezdi, mert azt mondja sajnálja!

Mi 4-en vagyunk testvérek, 2 bátyám van (44, 40 évesek) egy nőverem (42 éves) És én 26 éves vagyok! A legjobb testvérek vagyunk 4-en, nem tudnánk egymás nélkül élni, pedig messze vagyunk egymástól, hetente beszélünk minimum, havonta nagytali!

Ugyhogy szerintem jó az ekkor különbség, mert lányom nem féltékenykedik, hiszen okos nagylány megérti, hogyesetleg többet kell foglalkozni öcsivel! :))

Én és a nővérem közt kb 5 év van. Mikor pici voltam, mindig lerázott :( De mióta felnőttünk, mikor már én is 16-18 év körül voltam, azóta nagyon jó tesók vagyunk, mindig számíthatunk a másikra.

Nálunk a nagy 4 éves múlt, mikor jött a pici. Most a pici 1 éves múlt, a nagy sokszor felügyeli, de sokszor idegesíti is, mert mindent szétrombol :)

Köztem és a bátyám között 5 év van. Én kicsit soknak érzem ezt, mert bár gyerekkorunkban játszottunk egymással, azért más igényei vannak egy 2 és 7 évesnek, vagy 5 és 10 évesnek, vagy 10 és 15 évesnek. Főleg hogy én lány vagyok. Mindig én voltam a kicsi, ezt a bátyám sokszor éreztette velem, én voltam a "hisztis kislány" (mert persze ő szekált ezerrel), én voltam a kis tudatlan, akit sok mindenből kihagyott, mondván, még kicsi vagyok hozzá. Mikor ő elköltözött otthonról, egyetemre ment, én még csak 13 éves, hetedikes voltam.

Most 20, 25 évesek vagyunk, most már nagyon jó a kapcsolatunk, sokmindent meg tudunk beszélni, sokat segít nekem, és örülünk, ha látjuk egymást, mert ugye 7 éve nem élünk együtt. Gyerekkorunkban viszont szerintem picit sok volt az az 5 év különbség, főleg hogy ő 13 éves koromban elment az ország másik végébe tanulni, 2-3 hetente, aztán havonta járt haza, olyan volt, mintha hirtelen egyedüli gyerekké váltam volna.

Én mindenképpen úgy szeretnék majd gyerekeket, hogy max. 2-3 év legyen köztük, persze tudom, hogy sok esetben ez nem csak a szülők döntésén múlik. :)

20/L

3 év szerintem nem sok még, köztem és a bátyám között is annyi van. Gyerekkorunkban sokat játszottunk együtt, a tanulásban segített, és most, huszonévesen is jó a viszonyunk.

5 év az már lehet hogy picit sok lenne gyerekkorban, de nem vészes, ha ti így szeretnétek, legyen így.

Mi hárman vagyunk lánytesók, én vagyok a középső. A nővérem 6 évvel idősebb nálam, a húgom pedig egy évvel fiatalabb. Igazából szerintem nem ott van a különbség, hogy hogy jövünk ki egymással, hanem egyszerűen másfajta a testvéri viszony.

A nővéremről az az első emlékem, hogy ő már bőven iskolás, járunk a kosármeccseire, edzőtáborokba utazik, elmászkál a barátnőivel, miközben én ovis vagyok és otthon csak a babáimmal és a plüssmacimmal szeretnék játszani. Mikor én 10 éves voltam, akkor ő már bulizott, a barátainál töltött sok időt, pasija volt, csókolózott, 17 évesen szexelt, közben én még csak 11 voltam, és mi a fúkat csak kergettük az udvaron, meg persze ők is minket. Mikor a nővérem 18 évesen elballagott, én még csak kis hatodikos voltam, nem igazán tudtam vele azonosulni, hiszen teljesen más életünk volt: neki a barátok, sport (többhetes edzőtáborokkal, hétvégén elutazós meccsekkel), bulik, fiúk, nekem pedig az otthon, a hatodikos anyag tanulása, a barátnőim, akikkel mi még csak játszottunk, és a magunk szintjén beszélgettünk. Aztán elment egyetemre, és 12 éves korom óta csak minden 2-3. hétvégén, meg ünnepekkor, szünetekben láttam őt.

Ez nem azt jelenti, hogy nem volt jó viszonyunk. Emlékeim szerint mindig kedves volt velem, segített a házikban, és a családdal sokat hülyéskedtünk. De egyszerűen sosem voltunk azonos életszakaszban, nem igazán értettük meg egymást, tök más dolgok érdekeltek minket. Ezt még most is érzem, mikor én 18 vagyok, ő pedig 24 (dolgozik, vőlegénye van), bár mostanában egyre többet beszélgetünk.

Ehhez képest ott van a 17 éves húgom. Közös szobánk volt egészen 14-15 éves korunkig. Együtt jártunk oviba, még egy csoportba is, mert vegyes csoport volt. Egy általános suliba jártunk, ő egy évfolyammal alattam, de a tanáraink többsége ugyanaz volt, így rengeteget beszélgettünk a suliról, tanárokról, órákról, helyes fiúkról. :D Kiskorunkban mindig együtt játszottunk, a szüleinkkel együtt mentünk kirándulni (miközben a nővérem már "nagy" volt ehhez, és a barátaival ment). Még menstruálni is egy hónap különbséggel kezdtünk, így együtt beszélgettünk erről is, együtt találtuk ki villanyoltás után, vajon milyen is lehet a szex, mindent megbeszéltünk. :D

Most, 17-18 évesen együtt járunk koncertekre, lelkizünk, megbeszéljük a gondjainkat, anyuék ellen néha szövetkezünk. :)) Persze rengeteget veszekedtünk is az elmúlt 17 évben, de ez hozzá tartozik. :)

Szóval teljesen más a kapcsolatom a két tesómmal, sokkal szorosabb azzal, akivel együtt nőttem fel, és nem járt előttem mindig 6 évvel. Felnőttkorban persze nem tűnik soknak a 6 év, de szerintem egy gyereknél az... Nem azt mondom, hogy a nővéremet kevésbé szeretem, hiszen nagyon szeretem őt is, és mostanában egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Csak egyszerűen vele nem olyan szoros a kapcsolat, nem ismerem annyira őt, mint a húgomat.

18/L